Apró kezét az ég felé tárja,
szemében ragyog igaz hit lángja,
ártatlan lelke boldogságra vár,
reménység egén ő a fénysugár.

Tiszta,hófehér az ő világa,
gyenge szívének bársonyvirága,
álmai még szabadon szárnyalnak,
ne engedj hozzá sötét árnyakat.

A gyermek születése mind csoda,
a kötődés,és jövő záloga,
mégis küldetésük más-más lehet,
bizalmáért neked kell küzdened.

Van aki beragyogja napunkat,
tőle mosolyt,és derűt tanultam,
a másiknak az élet csak tréfa,
türelmem teszi próbára néha.

Mégis esténként hálát rebegek,
hogy ,teljessé tették az életem,
tiszta tekintetük még rám ragyog,
és átölelnek gyengéd kis karok.

Tanítsd meg őt a szépre,és jóra,
neveld az őszinte, igaz szóra,
láttasd vele az ékes szivárványt,
röptessetek együtt papírsárkányt.

Véletlenül,-ha mégis elbotlik,
úgy érzi minden álma szétfoszlik,
fogd meg a kezét,és légy támasza,
legyél Te a gyógyír, a bánatra.