Verseskonyv-versek

Címke: Virág

Virág versek, amatőr és klasszikus versek virágokról.

Csodás virágok

    Virágok illatát hordja a szellő, az égen alig van néhány felhő. Pompás szirmok, pazar színek, örömöt hoznak minden szívnek.   Nyugalmat sugallnak, s békét, nem látni a virágmezők végét. Varázsukkal rabul ejtik a lelket, mely általuk boldogságra lelhet.   Orgonák, íriszek, gyöngyvirág, jácintok,...

Tovább...
 
   

Horváth Piroska: Tavaszi szinkavalkád

Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek, remény-zöld jövő az azúrkék szempárban, bodros felhők felett perdülnek a percek, tarka lampionok – mindig erre vágytam, rózsaszín tüllben a sziromtestű remény, könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom, nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém, míg utol nem ér a...

Tovább...
 
   

Csicsóka

A napszínű szirmok, az útszélén, itt-ott. Villannak a zöldben, vadon, anyaföldben. Mintha csak nyújtózkodna a gazba gabalyodva. Figyelj rám, itt vagyok! Élek és ragyogok! Nem öl el a dudva, érték vagyok tudja. Néhol elrejt mély árok, vedd észre, hogy kiáltok. Viharos szél tépi, ősz van, ő is érzi, de virul békésen hűvös derengésben....

Tovább...
 
   

Vadvirágok…

Tenger felől fúj a szél … suttog, süvít, beszél. Hűvös esti szellő ráül a házra… bundás csizma lábam melegét vigyázza. Virágok szirmai fáznak, zárnak, fényre, – melegre várnak. S ha elvonul a zápor, kisüt a Nap alvó szirmok újra nyílnak. Mint egy halvány kézfogás  -a fény- életre kelnek s hajlanak felém....

Tovább...
 
   

Tűzpiros rózsaszál.

Kinyíltál, ragyogtál, kiskertem virága. De emberek letéptek, s ítéltek halálra. Asztalom abrosza, szirmaid sírhelye, Méregzöld tövised, bosszúval van tele. Napnyugta hozta el, végleges álmodat, Szerelemért, gyönyörödért, lettél te áldozat. Szépséged megoldott sok apró tévedést, S álmodó szívekbe, hozott új...

Tovább...
 
   

Kikelet

  Hóvirágom hervadozik, kék ibolyám nyiladozik, kék és fehér ölelkezik, sok kis bokor terjeszkedik.   Erre nézek, arra nézek, mindenütt velük szemezek, csodálatos, kicsiny virág hozza a tavasz illatát.   Barkáimnak kicsiny bolyha sorakozik kapaszkodva, terebélyes a “barkafa”, égig ér a sok-sok ága....

Tovább...

Az ibolyának mondom

Utánad nyúlok,
nem veszhetsz el,
csokorba gyűjtelek
holnapi ibolya;
kezdhetek valamit
veled,vagy inkább
hagyjalak a kökény
árnyékában? Maradj!
ott jobb neked: éled
megszokott életed.
Bokros az illatod,
de szerény a színed,
gondozlak,hogy erőd
legyen,és sokáig
velem maradj! Mégis,
ha elfogy kiszabott
időd,várlak vissza,
s te
Tovább...

Tovább...