Verseskonyv-versek

Címke: Vidám

Vidám versek. Amatőr és klasszikus vidám versek. Jókedvű versek a vidámságról.

Pite-vers

Pite-vers Paprikás pitét akarok!! De a hisztivel nem aratok. Pite nem megy Mirihez, Mert Peti szavára ad az irigynek. Süt a Nap, hát süss pitét!! Kimondtam neki ezt az igét! Mégsem teljesíti az igényt.. Nem hatott, hát rája!! Menjen pitét enni a hája!! Mélykút, 2016. június 28....

Tovább...
 
   

A tavasz üdvözlete

Szép a tavasz, kellemes idő, Bízzunk, hogy időben, ez eljő. Fák rügyeznek, zöldül a lomb, Szól bizony, zeng a tavasz gong. Kel a medve, kialudta magát, Az ember is újra éli magát. Száll a holló, hideg tájra, Gólya repül hazájába. Emberfia feltöltődik, Lelke örömtől repdesik. Szüksége van tavaszi derűre, Természet lelke...

Tovább...
 
   

Gyermekmosoly

Varázslat ez! Élő varázs!
Tűzrőlpattant forró parázs.
Megolvadnak a jéghegyek,
suttogják a szívcsermelyek.

Lelked vacog? Melegíti.
Fájdalmadat gömbölyíti.
Gyógyít. Nem ördögpirula,
rajta nincsen árcédula.

Rád adja a csön-csön gyűrűt.
Keserűből eperízűk,
a kedvenc ízedé válik,
mert ez, az, aminek látszik.
Tovább...

Tovább...
 
   

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban, élt egy kicsi krampusz gyerek. Nem is látott még a világ ily mosolygós szörnyeteget. Volt szarva, sőt patája is, ám de folyton nevetett. Csóválták is a fejüket a szörny tanítómesterek. Mire való a kacagás. Ijesztőnek kéne lenni! Aki mindig így vigyorog, attól nem fél soha, senki. Gyűlt is a sok elégtelen...

Tovább...
 
   

Makk Marci

Kipp – kopp a nevem gyerekek,
játszani nagyon szeretek.
Hegyen át, réten át
nyílik a sok szép virág.
Szöcske ugrik elfut a nyúl,
amott a kövön gyík lapul.
Tarkán színesen röppen a lepke,
csiga megy lassan tekeregve.
Brekeg a béka a fű között,
Kipp-kopp a homokban hömpörög.
Kipp-Kopp a nevem gyerekek,
játszani nagyon szeretek.
Tovább...

Tovább...
 
   

Néha kell az ellentét…

Tűz a tüzet, víz a vizet
erősíti, naggyá teszi.
Szeszélyeit kiélezi,
tűzvészt hoz, vagy árral fizet.

Erősödik, duzzad, terjed,
hatalma lesz, gyilkos vonzás,
mint fájdalom és vívódás
drámájában társat keres.

Sír a dallam, boldogtalan,
könnyezik szonettkoszorú,
tragédiát ír szomorú,
hol az ég is csillagtalan.

Hol a
Tovább...

Tovább...

Tréfás percek…

  Kéne egy toronyóra lánccal, aranyból, bár nem tudom minek, hogy nemesen üssön az időm!? A válság úgysem érinti meg! Rohan, rám tukmálja perceit, s csak sürget, többet, egyre többet, ha megtartanék, nyújtanék, párat, türelmetlen, mérgesen ketyeg. Úgy tanítanám keringőzni, hátra is lépni, egyet-kettőt, de gőgös,...

Tovább...