Verseskonyv-versek

Címke Amatőr vers

Amatőr versek, felhasználóink versei. Kortárs, amatőr versek.

Daloló gitár

Kikeleti bölcső, mézízű reggel. Kacarászva sírni szívvel-lélekkel. Sok-sok kedves álom, egyszerű, szerény. Felkelő napsugár, égi tünemény. Elégedett húrral daloló gitár. Kulcsra zárt lelkeket, szélesre kitár....

Tovább...
 
   

Amit én érzek…

Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros… Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán’ érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Egy Esélyt Kaptunk rég. Hagytam kárba Veszni. Harc nélkül. * Az én keblem...

Tovább...
 
   

Szépség

Mi az a szépség? Mit is jelent? Érzések nélküli világot teremt. Csupán a külcsíni látszat számít, hosszú éveken át mégis elámít.   Eleinte nem fontos mi van belül, csaló érzékek írnak mindent felül. Közben telnek a napok és az évek, melyek nem lesznek mindig szépek.   Végéhez közeledik a ködös varázs, mely...

Tovább...
 
   

Szeretet

Együtt a bánatban. Örömben harcban. Minden pillanatban, Összes gondolatomban. Az egész életem,a megélt perceket, Kigondolt álmokat,szabad vágyakat Nyújtom feléd. Minden titkomat,az összes álmomat A csendes hangokat,az élő lángokat Nyújtom feléd. A csillagos ég,a végtelenség, A fénylő szeretet,ölelő két kezed. Számomra...

Tovább...
 
   

Elfogadás

    Felcsillan a szem, megdobban a szív, az érzelmek árja csodás kalandra hív. Leszállóban a rózsaszínű köd elvakít, a valóság érzésétől messzire elszakít.   Csábosan manipulál, bódító a varázsa, időbe kerülhet, mire elmúlik a hatása. Végre sikerül a színfalak mögé látni, ám nem kell sárkányként...

Tovább...
 
   

A vers az életünk

Sötétből támadt fényben Csak igazat hirdetünk Világok virágaként A vers az életünk Ki olvassa adja tovább Ez a titkunk: a hitünk. Nem keressük az okát Egyszerűen csak megyünk. A kavargó világban Mentsvárként létezik. Szédülten bolyongva. Az ember benne bízik. A bajban el nem hagy, Hűségesen kísér. Ha más elárul,ő marad,...

Tovább...

Tántorgó

Tántorgó nyárutó jobbra az úton a halk szavú ősz előtt megállna még de gomolygó felhők lökik tovább kifelé a városból hűs bokrok alá rejtette minden aranyát ezüst és bronz maradt. Balról busz köhög rég halott vagy már Ikarusz olvadt viasz ködök a reggeli erdők méz puha testét keresik lármát kívánó kidőlt fákat felfaló...

Tovább...