Verseskonyv-versek

Címke: Elmúlás

Versek az elmúlásról, halálról

Ha meghal a csend

Ha meghal a csend Elfut a lélek Küzd az értelem Irtózatos végtelennel A percek órákká nőnek De néha megáll az idő Csak azért, hogy tovább szenvedj Hogy ne hidd azt, minden örök És amíg küzdesz a léttel Érzed, a nemlét erősebb Két szárnyát kitárja feléd Fényeket álmodó csönd lesz...

Tovább...
 
   

Az út vége

Az élet hosszú lemondások sora, melyeket be fog lepni az idő pora. Küzdelmek, próbatételek, gondok, végül maradnak az emberi roncsok.   Emlékek ködös fátyola száll odább, az út végénél azonban nincs tovább. Semmivé válik minden mi csak volt, valamennyi perc az elmúlásról szólt....

Tovább...
 
   

Szilencium…

Metsző huzat avart cibál, temetőre esőt szitál, november jött dérlepelben, ólomgyöngyszem sírra cseppen, csontcipőben halál bolyong, kányafelhő – égbolt borong, kántálással összegyűlnek, szurokfelhők tovatűnnek, rég-volt arcok sziluettje beolvad a néma csendbe, mécsesek és aranybetűk nyomasztóak, oly...

Tovább...
 
   

Minden véget ér

Véget ér a reggel, a dél, az este, elmúlik a nyár is, a forró beste. Múlik majd az ősz, a rideg tél, a tavasz is véges, elfújja a szél.   Múlik a fájdalom, s a betegség, kopik az elme és vele a tehetség. Elszáll a vágy, múlnak az álmok, előbb-utóbb elpusztul mi álnok.   Véges a barátság, s a szenvedély, lejár minden belépési...

Tovább...
 
   

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban… Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A...

Tovább...
 
   

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag…...

Tovább...

Percnyi ragyogás

Egy csillag volt a sok közül. Többet álmodott, fényleni akart, ragyogni vágyott. Leszállt hát, hogy lássák a fényét, lássák a szépségét. Lehullott. Végre, ragyogott. Fényesebb volt mint bármikor. Egy percig tartott, aztán elaludt. Boldog volt, pedig nem maradt, csak füst és por. Mindenki megcsodálta, ő pedig újongott. Nem...

Tovább...