Verseskonyv-versek

Címke: Élet

Élet versek. Amatőr és klasszikus versek az életről. Életről szóló versek.

Politika

Sötét árny a világos világban, s létezik a legapróbb virágban. Ármány, mely homályba vezet, megtéveszti a csillogó szemet. Elhiteti a lehetetlent, a semmit, nem kímél meg sohasem senkit. Hatalmat akar, fenyegetve zsarol, a józan ésszel mindennap dacol. Mélységes mélybe viszi a lelket, az ott ragad és békét nem lelhet. Elvetemülten...

Tovább...
 
   

De miért?

Az oktondi pocok készült a télre, a kihívások elől sohasem állt félre. Igyekezett begyűjteni mit lehetett, a veszteségeiről naplót is vezetett. Leírta benne hogyan élte az életét, néha megosztotta mással az ételét. Maga sem tudta hová vezeti a sorsa, de miért is lett volna a válasz a dolga. Szorgosan szedte a szemeket naponta, mégis...

Tovább...
 
   

Ha visszacsinálhatnánk

Életünk folyama zavaros, gondokkal teli, lelkünk sokszor a nyugodalmát nem leli. Követünk el számtalan hibát akaratlanul, s hitegetjük önmagunkat szakadatlanul. Túl későn okulunk zűrzavaros álmainkból, nehezen engedünk elképzelt vágyainkból. Utunkon gyakran oly fájó sebeket ejtünk, miközben önmagunkban titkokat...

Tovább...
 
   

Minden mulandó

Mulandó a tavasz, a nyár, az őszi nap, s a hideg tél, a pillanat meg sosem vár, újabb és újabb utakra kél. Mulandó az öröm, a bánat, az egészség és a fájdalom, a szívekben zűrzavar támad, lesöpör mindent az ártalom. Mulandó a nevetés, a harag, a mosolyt könny mossa el, a gonoszság is fűbe harap, békét a lélek nem igen lel. Mulandó...

Tovább...
 
   

A végzet felé

A világ a végzete felé rohan, ezt fel sem fogják oly sokan. Feszültség, ármány, s harcok, igaztalanul kiszabott sarcok.   Agymosott emberek garmada, a háttérhatalom igazi gyarmata. Nincs logika és az ész nem kell, valódi nyugalmat senki nem lel.   Mindenki másra vár és számít, a mézédes ígéretek sora elámít. Lustán...

Tovább...
 
   

Mi lennél?

Lehetnél bátor, mint hajdani gladiátor. Kit nem rettent veszély és halálba megy a szabadságért. Vagy lehetnél búvó farkas ki a zsákmányra les. De lehetsz hajnali köd, mi a rétre száll. Lassan körbefon, elrejt, de  fogságba zár. Ki mondja meg, melyik a bátrabb? Talán te magad! Mert fel mersz állni. Létezel és lélegzel. Útnak...

Tovább...

A sötétség szárnya

  Pokoli forróság, izzasztó napok, s reánk törnek mindenféle bajok. Kínzó hőség és gyötrelmes éjek, az izzadás miatt elmaradt kéjek.   Tapadó ruhák, bűzlő testek szaga, valószínűleg hátravan még a java. Álmatlanság, féléber kínzó álmok, az időjárás emberhez méltón álnok.   Elveszi az erőt,...

Tovább...