Verseskonyv-versek

Címke: Sors

Amatőr és klasszikus versek a sorsról.

A Koldus

Utcákon kóborlok, Alamizsnát kérek. Sokszor csak pofont kapok. Pedig senkinek se vétek. Pénzem nincs, Szegény mégse vagyok. Az emberség a kincs. Melyet most szétosztok. Ha beszélni akarsz, Én mindig itt leszek. Meghallgatom szavad. Kincset adok neked. Nem vagyok más, Mint jöttment csavargó. Éltem mégis boldogság, A rosszban is mindig...

Tovább...
 
   
 
   

Utcazenész

Fedetlen színpadon köszönti a hajnal, pengeszélnek éle megsebzi az arcát, érzi még a tempót, táncot rop a faggyal, ritmust jár a lába, elharapja ajkát, fájdalmas ütemre kordul meg a gyomra, szívébe fúródik életnek szilánkja, ócska kalapjába hulló reménymorzsa, tegnap csalódását gyűri nejlonzsákba, gondolatainak...

Tovább...
 
   

Sors elé azt

Sötét zugban éltem, magamat hamar kint találtam. Látásom elvakult, fáztam és dühödten ordibáltam. Rideg kéz markolt, ki örökre száműzött barlangomból, üvöltöttem én nem kérek e kegyetlen világból. Megnyugvást testmeleg két ölelő karban leltem, szívdobogását hallottam s bársony simogatta lelkem. Tágra nyílt...

Tovább...
 
   

Ébredj…!

Színevesztett világban fekete-fehér emberek. A Nap már nincs az égen, a Hold is csak szendereg. Ezernyi csillagból csak egy van már az égen. Annak is fénye kihunyt réges-régen. Egy sötét alak rohan el mellettem, Arctalan fejemet kezembe temetem. Sikítás egy házból, majd néma csend. Riadtan állok. Itt már elveszett a rend. A fénytelen...

Tovább...
 
   

Ha mégis hazaérkeznek

Mikor a  könnytelen ül bennük mint viaszban a gyújtózsinór mint levegőben a sóhaj akkor lelkükből kiszakadnak a dallamok – olyan hajlékonyan akár a cirkuszi atléták – s úgy hintáznak ebben a rideg palotában mintha valaki begyújtotta volna a kandallót és egy nagy fotelre terített pokróccal meleg teával csilingelne...

Tovább...

Nincs osztozás!

    Születünk, növünk, s élünk, olyan sok mindentől félünk. Kapunk, áhítunk és várunk, gyakran másoknak is ártunk.   Nehéz az élet, oly sok a teher, a csalódás árnya sokszor lever. Reméljük, hogy jó vesz körül, a végén azonban a gonosz örül.   Ismerkedünk, szépre vágyunk, mégis kudarcba fullad álmunk....

Tovább...