Verseskonyv-versek

Címke: Megbocsátás

Versek a megbocsátásról. Amatőr és klasszikus versek a megbocsátásról.

Megbékélés

Számtalan fájdalom és bánat, felőrli a lelket a sötét kétség, a megbocsátás egyelőre várat, minden kései perc egy vétség.   Feszült, zavaró pillanatok sora, emésztő tűz lángol a mélyben, leülepszik a csalódottság pora, remény szárnyal az esti szélben.   Forrón izzik a megbékélés szele, bár ügyesen álcázza...

Tovább...
 
   

Hazavárás

Itt állok langy tavasznak kikeletén,
mellemből szállnak üres sóhajok
sebzett testem már nem az enyém
de magamból magammá tudom.

A kényszerből tapadó érzelmek
mik rám ragadtak lazán meztelen,
lombosodnak a tavasszal egy vég
s mi elszáradt , hozzám sosem ér.

Méreg gyűrődik homlokomra, idegen,
hogy saját érzésem nem ismerem,
Tovább...

Tovább...
 
   

A meggondolatlanság ára

Múlt fájdalmas ördöge,
sebző vad felbőszült dühe.
Gondolkodás nélkül pusztítja a lelket,
vádlón hajtva a sötét ösztönöket.

Vakon csak egy irányba haladva,
meggondolatlan szavakat és döntéseket hozva.
Éles tüskéket eresztve,
önzőn magunk sajnálón azonnal támadásba kezdve.

Tesszük mind ezt azzal, ki közel áll
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   
 
   

Kallódás

  Tudod-e mi a gyermek? Nagyon nehéz felnevelned. Az egész életedet nekik adod, s reméled, boldogok lesznek, egyszer majd, nagyon.   Az egészségük ,s a boldogságuk van mindig,a szemed előtt, nem számít semmi más, csak ők.   Ha több gyermeked van, az jó, mert ha az egyik elfordul tőled, még mindig van egy, kit dédelgethetsz....

Tovább...