Verseskonyv-versek

Címke: Végzet

Végzet – versek. Amatőr és klasszikus versek a végzetről.

De miért?

Az oktondi pocok készült a télre, a kihívások elől sohasem állt félre. Igyekezett begyűjteni mit lehetett, a veszteségeiről naplót is vezetett. Leírta benne hogyan élte az életét, néha megosztotta mással az ételét. Maga sem tudta hová vezeti a sorsa, de miért is lett volna a válasz a dolga. Szorgosan szedte a szemeket naponta, mégis...

Tovább...
 
   

A végzet felé

A világ a végzete felé rohan, ezt fel sem fogják oly sokan. Feszültség, ármány, s harcok, igaztalanul kiszabott sarcok.   Agymosott emberek garmada, a háttérhatalom igazi gyarmata. Nincs logika és az ész nem kell, valódi nyugalmat senki nem lel.   Mindenki másra vár és számít, a mézédes ígéretek sora elámít. Lustán...

Tovább...
 
   

A sors végzete

  Mindent és mindenkit ural a sors, elkábít, elámít, s igencsak gyors. Elbutít ha kell, s nyomorba dönt, bármikor szennyel jól nyakon önt.   Önhitt vigyorral arcán tapos beléd, mindenféle hazugságot hajít feléd. Birkaként a végzeted felé terelget, ha kell ellened fordítja a szerelmed.   Megkeseríti majd minden...

Tovább...
 
   
 
   
 
   

ORDÍTVA

  Fájdalmaimmal nem terhellek, pedig a némaság gyilkos gödör: e nyomorult földön jó-páran élnek, kiknek sorsa vidámság és gyönyör. Boldogok, hogy fájdalmat nem találva, sorsukat megáldotta a magas ég, bezzeg Én: ordítva kiáltok átkot, hogy élettel vertek meg: valaha rég!   A végzet tesz a nyomorultra! Piszkálva...

Tovább...

Kitaposott ösvény…

  Lehajtott fejjel, néma alázattal, halkuló életjel, éber öntudattal.   Felöltött bűnökkel, elfojtott álmokkal, hiszékeny lélekkel, alku áramlattal.   Egyezség végzettel, józan indulattal, sérült önérzettel, biztos mozdulattal.   Felemelt fejjel, a szív batyujával, szelíd büszkeséggel, békés...

Tovább...