Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló...

Tovább...