Verseskonyv-versek

Címke: Természet

Versek a természetről. Amatőr és klasszikus versek a természetről. Szép természet versek.

OXIMORON gondolatok…

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros… Csendnek a hangja Szelek szárnyán utazik. Sűrű villámlás. Szívem sötétje csillám, Szereteted hűs villám. * Erdő, némaság Temploma, sok fa csendje. Szél nyerít ágon! Istenek látnak így is, Behunyt szemük szép Iris. * Színes levelek. Még a fény is megcsúszik rajta....

Tovább...
 
   

Könnyezik a Föld

Könnyezik a Föld. Sápadt, zokog keservesen. Erőtlen, könnyei szennyezett patakká folynak. Benne az élet segítségért kiált, jajgat – Most tehetetlen, reményei egyre csak fogynak. Ne temesd még álmaidat, vágyaidat! Higgy! Ébresztő! Ordíts! Dühöngj! Mutasd meg haragodat! Ne hagyd pusztulni mérhetetlen kincseidet! Szíved...

Tovább...
 
   

Tölgy

Ott áll a liget közepén egy sudár, terebélyes tölgyfa. Időtől megkérgesedett, napfény süti, szél simogatja. Milyen délcegen, büszkén áll amott a borostyánzöld réten! Csodálom, miután télből szépen, lassan magamhoz térek. Virágok ringatóznak fenn ágai közt, vágy cikázik el. Hajlékony indája inog, bársonyos,...

Tovább...
 
   

Szülőkkel karöltve

Dús lombok oltalmazzák a fészket, benne a mama fiókákat dajkál, gyöngéd szárnya alá bizton bújhat, ott van, féltőn vigyázza minden bajnál. Szemében túlcsordul a szeretet, nézzétek, apa ennivalót kutat, szelíd jóságával – lombok hallják lágy énekét – mindig jó példát mutat. Együtt nevelik, tanítják...

Tovább...
 
   

A Teremtőhöz (A Föld napjára)

Nyújtsd a kezed felém, Atyám, mikor hívogat a mélység, csak Te légy a menedékem, és eloszlik a sötétség. Egy picike harmatcseppben megcsillan a fényed, a legkisebb fűszálban is ott rejtőzik lényed. Te alkottad meg a Földet, álmodtad ily szépnek, és mi mégis pusztítjuk azt s elfelejtünk téged. Bezárjuk előtted szívünk, oly...

Tovább...
 
   

Egy csepp töredéket kérek

Olyan különös ma reggel ez a csönd. Éjszaka csendes eső esett, érzem, látom a nyomát. Most melegszik a Föld, bárányfelhők úsznak ott fent az égen. Nézd, már a Nap is serényen tündököl, hársfa illatot fúj felém a szellő, s a sercegő levegőben üdvözöl: Nézd, itt egy szürke kismadár, szökellő! Étket kutat, míg közben...

Tovább...

Titkot súgnak

Ó, mily csodás, pazar látvány a morajló, párás zuhatag! Virgonc szellő játszik a hárfán, Nézd, táncolnak a sugarak! Ezüstös pisztráng ficánkol, csobban a csillámló patakban. Tölgyfán császármadár viháncol, fürdik aranysugarakban. Kikötőben gyökértövek, korhadt farönkök, ágak úsznak. Zöld mohával benőtt...

Tovább...