Verseskonyv-versek

Címke: Szülők

Versek szülőknek. Amatőr és klasszikus versek szülőknek.

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...
 
   

Levél a kisfiamhoz

Ha kis kezedben fogod majd e levelet, Töltse be a szívedet a szeretet. Bár bélyegzőjén homályos a minta, Mert könnyeimtől mosódott a tinta. Tudom hogy most fojtogat a sírás, De nézd csak meg, hogy miről szól az írás. Lehet hogy még zavar ez a távol, De nem feledlek. Élhetek én bárhol. Hisz van nekünk még sok szép közös álmunk Melyre...

Tovább...
 
   
 
   

Fogd a kezem

Már kenyerem javát megettem,
jó, hogy velem vagy gyermekem,
oly szorosan öleled lelkemet,
fogod öreg,ráncos kezemet.

Lesed minden óhajomat,
végig kíséred nehéz utamat,
még elengedheted a kezemet,
éld álomszép életedet.

Még nem kell értem élned,
még érted égnek a fények,
még boldogan kacagj,dalolj,
nem kell,hogy örökösen
Tovább...

Tovább...
 
   

HALÁLCSÖND-IDŐ II.

A küldetések alászállnak.
Fagyba dermed minden utam.
Hol az egyetlen élhető vers –
keresztjére hogy ráfeszítsem magam!
 
Milyen évszakrend, üdvös víz
csurog alá anyám élő hitéig –
apám oktalan hallgatását
meddig bírom e kietlen éjben?
 
Évtelen-naptalan kimért időmben
ki fájdulna szebben-jobban –
lélekharang
Tovább...

Tovább...
 
   

ALKONYODÓBAN

Csillagocskám, édes szentem,
virágzó és tiszta lelkem –
én nővérem, rózsa-lányka,
sziromhavam! – s Te is árva.

Gyászbársonyos éjszakáknak
hold-övezett derekára
apánk adta, anyánk hordta:
tarsolytartó s tüzes kova.

Istállónknak trágyás széna
s születésünk izzadt lova –
előbbeden csikók vagyunk,
parazsunkból
Tovább...

Tovább...

Valaki hiányzik…

Már csak egy kép a falon… Emlék itt belül.
Csendül a szó, s, mintha velünk mosolyogna.
Itt vagytok mind… súgja a szeme, ragyogja…
Forró a könny, mely arcomon végig gördül.

Valaki hiányzik, de mintha itt lenne,
figyelne minden lépést és mozdulatot,
s mi mind tudjuk, hogy valami megváltozott,
nem maradt más, csak a vidám
Tovább...

Tovább...