Verseskonyv-versek

Címke: Szonett

Szonettek – versek

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...
 
   

Zsuka a tengeren

I. Opál tükrökön villognak a fények. Hullámok taraja között repülnek vad madárfelhők,mintha pihenőből reppentek volna egy csendes körből. A kékülő horizonton elidőz a napfény,mint kétezer fokos gőz. S az Idő átöleli az aranyló arcú kislányt,amint a tűz alól kilép és emelkedik a magasba a hegyek fölé,hogy érjen...

Tovább...
 
   

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül s zöld pártadísze...

Tovább...
 
   

Költőverseny Füreden (Faludy győztes verse: “Égi logika” )

Kilencvenéves költőm, aki ma is ifjan szemléled sorsunk útjait! Ha bajt látsz,ma is szólsz, régi ismerős! (Vigasztaló, jövőt látó ős.) Füred győztese, drága öreg költőm! “Égi logika” szerint a jövőt felidézed: “Nem hat az agyra a tévé! -mondtad, ” a világ a verset feledé. Abba maradt, mi századokig...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú 14.

Fölébredek, s rájövök, hogy álmodom. Újra reggel van, megint útra készen, A napra a világot csak ráhagyom. Szórja boldog fényeit, szórja szépen. Kék és lila ruhás emberek sürögnek, ők e tájnak csiszolatlan szobrai, Kik a kis fénynek titokban örülnek, De sietnek, s ki nem tudják mondani. Az utcákon most gyermeki fény maradt,...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú 13.

A lámpafénynek lelkemet mutatom. Olyan ő, mint egy törhetetlen kristály. Átlátni akarom, de mégsem tudom, Elborítja valami sötét homály. Az este olyan ismeretlen szépség, Csupa gyászruhába öltözött utak. Egy megfiatalodott szép sötétség, Mely az eltévedtnek otthonra mutat. Ó, este, este! Varázsolt szép varázs! A napnak...

Tovább...

Mesterszonett

A nap vörösen játszik fent az égen, A szomszédból kékes füstfelhő rebben. Mindenki lassan dolgozni megy szépen, Hát én is vonulok hozzád néma csendben. Engedd, hogy nélküled is ember legyek, Ezért teszi este össze a kezét, Elalszom öledben, mint álmos gyerek, Ki bolondulva elveszti a fejét. Addig csak a szív beszél, én hallgatok,...

Tovább...