Verseskonyv-versek

Címke: Szerelmi bánat

Szerelmi bánat versek. Amatőr és klasszikus versek a szerelmi bánatról.

 
   

Emlékké válok

Remelem emlekke valok majd idovel es a multad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, nehany kedves szavam, az erintesem… Ez leszek en: egy megfakult emlekkep, mely rad nevet. Mult leszek, mert a jovod nem lehettem. Igerem nem zavarok tobbe, es most mar vegleg elmegyek. Egy lany felre all az utadbol. Köszönöm a könnyes...

Tovább...
 
   

Szerelem

  Mi is a szerelem? Hormonzavar csupán. Az ember áll, álmodozik, s bámul sután. Minden szép és jó a szeme előtt látszik, észre sem veszi, a valóság csupán játszik.   Rózsaszínű köd száll le, mérhetetlen erő, az egyén úgy érzi, csakis ő lehet a nyerő. Nem érdekli semmi, csak a szeretet lény, álmait, s vágyait erőteljesen...

Tovább...
 
   

Lejárt az idő

Felragyogott a Remény egy napon, elkezdett hinni valami jóban vakon. Dobogott a szíve és repesett a lelke, igazi önmagát azonban mégsem lelte.   Álmodott nagyot és vidáman ébredt, a sok szépségtől, s bűbájtól elképedt. Úgy érezte végre neki kedvez az élet, sajnos az álma csalódással ért véget.   Becsapottan, megbántottan...

Tovább...
 
   

Veszteség

    Meglátni, megismerni és szeretni, emlékek, miket nem lehet feledni. Érzelmek, sóhajok, álmok, vágyak, pillanatok, melyek köddé válnak.   Új játék a tűzzel, mely forrón éget, ezerszer elillanhat előttünk a végzet. Mégsem vesszük sokszor komolyan, mélán hitegetjük magunkat konokan.   Elfordulunk...

Tovább...
 
   

Várj Reám

Várj Reám s egyszer megjövök, Zord hideg télben,ha hull a hó, A tájat elfedi tejfehér köd, Néma csendben mint jeges takaró. Várj ha rügyet bont langyos tavasz, Lelkem mélyén megtörik a kővé vált világ, Szívemből távozik,messze száll a panasz, S helyét átveszi egy tündöklő szép virág. Sivataggal jő égető forró nyár,...

Tovább...

Szemérmetlen szemérem

Szúrós barna szempár vájta bele magát húsomba, bőrömet égette a tekintete, gyötrően fájt ahogy belém mart. Arcom tűzben égett, pilláim remegve lestek rá, rohantam volna karjaiba, mint láncra vert rab, bénultan álltam, foglya lettem, s nem tettem, amit akart. Harcba szálltam önmagammal, viaskodtam éjjel-nappal. Szívem csak...

Tovább...