Verseskonyv-versek

Címke: Szánalom

Szánalom versek, amatőr és klasszikus versek a szánalomról

A nyomorék

Az utca sarkon egy nyomorék halkan kéreget. A gondozatlan szakállas arcát, megvetően nézik a jóllakott emberek. A jó ruházatú emberek közül a pisi szagú koldust nem sajnálja meg senki. Szívesebben az árokba szeretnék mint a szemetet rúgni. Mélyen nyúlok a kopott tárcám fenekére, a koldusnak néhány tízforintost nyomok a koszos...

Tovább...
 
   

X akták

Szanált “szemétben” turkál, duzzadt ereitől kéklő kezek, néha bűzlenek, s rávetődnek lenéző szemek. Bomlásig használt a menedék, s mégsem újítja fel tehetősebb lény. Remegő fals hang reszketve keresi meghitt odúját, ahol esetleg visszhangra talál. Pár morzsával elnémítják; hátuk mögül lejáratják,...

Tovább...
 
   

Fájdalom

Az érzelmek útján vihar tombol, nincs olyan, mit le nem rombol. Szenved a lélek, s tűzben égve, gyakran felpillantunk a sötét égre. Magunkat kérdezzük, hogy lehet, az ember a halál ellen nem tehet? Tehetetlenül nézzük végig a véget, miközben a fájdalom nagyon éget. Ereinkben lüktet a vér, sajog a szív, belül halljuk amint a szerettünk...

Tovább...
 
   

Folyó partján

Az éj leszállt, a hold is ragyog már. A tón ezüst a holdsugár, csak a fűzfa szomorú . Mely a víz fölé borul. Szemem a holdat keresi, hátha vigaszt nyújt neki. Hányszor sírtam itt át az éjszakát, de te nem hallottad , lelkem sóhaját. A vízben valahol öreg béka kuruttyol, a fűben tücsök koma dalol, Zenéje a szívemig hatol. Fenn az égen...

Tovább...
 
   

Csak egy perc

Valamit üzen a végtelenség… Nem halljátok? Én nem vagyok őrült! Nem halljátok, hogy suttog a szél? Nem értitek, hogy mit mesél? …hajnalban a hegyek között jártam, suhantam halkan, sebesen, egy bús ormon némán megálltam, szétnéztem, talán csodára vártam, de csodát sehol nem találtam, mindenütt csak halált láttam…...

Tovább...
 
   

Benedictus

Áldott lombhullásban telnek napjaim, a kényes Idő arcomba nevet, aranyló fellegek ölelik meg lelkemet, mint bíbor réteken futkosó gyermekek… -s boldog vagyok, hogy e sok gyerek közt újra gyermek lehetek. Alkonyi fények becézik a szemem, Átsuhannak rajtam, mint a kéklő szerelem, s a szent lángok átfűzik vékonyult kezemen...

Tovább...

De Profundis …

Még sötétebb lett a bánat mára, mint szürke csendben vénülő erdő. Némán koccintottam a halálra, s feljajdult bennem egy ősi kesergő… Mélységből jajong Hozzád dalom, Te konok istenek között is úr. Daloljon szíveden a szánalom, s lobogjon Rád égből szőtt azúr! Tudva hogy lelkem telhetetlen limlom, Kifosztottam testem...

Tovább...
  • 1
  • 2