Verseskonyv-versek

Címke Szakító

Versek a szakításról. Amatőr és klasszikus versek a szakításról. Szakító versek.

Sötétben

Mint vad farkas a gidát, Úgy tépi szét a gondolat a kezet. Két barát ki egymásért kiált, Most haragjuk jóhoz nem vezet. Mélyben dúló fekete harcok, Mint a hatalmas sziklák, Úgy törik meg a fáradt arcot, S veszítik el belül a szikrát. Ezernyi emlék és kép lobban lángra. Megannyi jókedvű kacaj és a vágy Vált önmagába záruló...

Tovább...
 
   

Rájöttem végül

Rájöttem végül… el kellett tolj magadtól engem mielőtt a veled átélt csodákat megmérgezik a fakóvá szürkülő monoton emlékek. Rájöttem végül… meg is kellett bánts rezignáltan, üres hangon szólva hozzám hogy ezáltal már ne tudjalak „jónak” vélni álcázott szerepedben téged valódinak hinni. Rájöttem végül…el...

Tovább...
 
   
 
   

Használt ruha eladó!

Fehér lóval várod a szerelmet, Kérők közül a szőke herceget, De nem jön, mert koszos a lepedőd, Mossa ki a legelső szeretőd! Én a szennyest nem mosom utánad. Nincs is olyan lány, ki makulátlan, Nem is hiszek már a Mikulásban, Hiába is veszel mosógépet, Az ágyneműt hiába cseréled, Nem leszel már a szememben tiszta. Neked szívből...

Tovább...
 
   
 
   

Neked, mindég mindenhova !

Nem haragszom, csak bánt nagyon.
Tégy amit akarsz, már – hagyom.
S hogy ilyen vagyok
az emberségem az oka.
S hogy én szenvedek –
Te és más se törődött soha.
Az idegeimet pedig hagyd,
gondolj csak másra,
az idődet ne pazarold hiába.
Végül is nem történt semmi…
csak valahol bent elpattant egy húr,
a gitáron kicseréled,
Tovább...

Tovább...

Kövess minket