Verseskonyv-versek

Címke: Reménytelenül

Reménytelenül-versek

Tavasz

Tavaszra szól a szél, Álmodó fák, ébredjetek! Én vagyok? Én, a szél! Szavamat miért nem érzitek?! Hopp hó! Itt vagyok, én, a Nap! Rügyet, virágot hogy fakasszak! Ha alszotok, éledjetek! A fák némán mélán állnak, Nem felelnek, nem rügyeznek, Holnap kivágják őket....

Tovább...
 
   

Vergődöm

Sorsom immár zsákutcába tévedt. Nincs már múltam, nincsen még jövőm. Fakult percek, fásult napok jönnek, s leélni már nincs elég erőm. Nem tudok már élni, miként eddig, kínoznak a hazug szavak. Jövőt lépnék, messze hagynám múltam, ám szavaid visszatartanak. Vergődöm, mint bőrét vedlő lárva, melynek testén ott van...

Tovább...
 
   

Esti töprengés

Egy téli éjszakán suhanó gondolat, Szörnyű képzelet, rossz irányú utat mutat. Kavargó érzelmek, vegyesen jók s rosszak, Kínoznak mindig, nyugodni nem hagynak. Az élet egyetlen, ezért vedd komolyan, De beleőrülhetsz, ne gondold túl sokat. Életed értelme rég meg vagyon írva, Akkor miért töltöd éjjeleid oly gyakran sírva?...

Tovább...