Verseskonyv-versek

Címke Pusztulás

Pusztulás versek. Amatőr és klasszikus versek a pusztulásról.

Meseország veszte

Meseország veszte Meseország szívében egy vár állott, szebbet kívülálló még nem látott. Körötte legelő, bőven termő föld, növényzete dús és mindenfelé zöld. Dombok, hegyek a látóhatár szélén, folyók, tavak az országnak a mélyén. Lakói már régóta békességben éltek, elkényelmesedtek és kicsit sem féltek....

Tovább...
 
   

Menetelés a pokolba

Varjú Zoltán: Menetelés a pokolba *** Menetelés a pokolba, önként s dalolva, Keserű szájízzel és törékeny szívvel A józan ésszel, mindenképp dacolva A fohászra és az énekszóra, ma senki sem figyel… *** Nem figyelmezteti senki, hogy a végzetes óra Közel van, s a szakadék mélye várja, Azt, aki erre járva az ördögöt kiáltja,...

Tovább...
 
   

Utolsó emberként a Földön

Utolsó emberként a Földön *** Fagyos, kietlen pusztaság, maradt mögöttem, lábam tétován visz előre, meg-meg szédülök… Közben arra gondolok; – Vajon Én mit tettem, s tettem ellene? Ezen kínzó gondolatokba, érzem, ahogy szépen lassan, beleőrülök! *** Repedt betontömbök, elkorrodált vaskupac, leomlott épületek,...

Tovább...
 
   

Meghasadt a föld – Pompeii

 

****
Varázslattal és bűbájjal
boszorkányszombatot ül
a gonosz pribék.
Pipamocsokkal és hájjal
kenegeti a testét,
és tábortűznél várja az estét,
ahol, telve gonoszsággal
csecsemőt áldozna a kés.
A fejfákon a nevek:
Önkéntes bűnbeesés…
Gyilkos ölelés,
Kegyetlen szenvedés
és Kínzó rettegés.
…de mint vihar
Tovább...

Tovább...
 
   

A nyáj pusztulása

 

Valaha egy csodaszép völgyben,
legeltek a békében élő nyáj tagjai,
nem volt hiány vízben és zöldben,
ám közeledtek a sötétség napjai.

A hegyeken túl farkasok vártak,
gonoszan csillogott hideg szemük,
valamennyien birka húsra vágytak,
érezték, ez lesz a legjobb telük.

Sunyin lapulva osontak a völgybe
báránybőrt
Tovább...

Tovább...
 
   

A meggondolatlanság ára

Múlt fájdalmas ördöge,
sebző vad felbőszült dühe.
Gondolkodás nélkül pusztítja a lelket,
vádlón hajtva a sötét ösztönöket.

Vakon csak egy irányba haladva,
meggondolatlan szavakat és döntéseket hozva.
Éles tüskéket eresztve,
önzőn magunk sajnálón azonnal támadásba kezdve.

Tesszük mind ezt azzal, ki közel áll
Tovább...

Tovább...

Mi vár még ránk

Vajon mi vár még ránk a közelgő jövőben, Lesz-e termés elegendő, e rengeteg népnek, Elkerül bennünket az egyre több katasztrófa, Földrengés, és árvizeknek pusztító rombolása? Miért van ez így? Lehet, mindez Isten verése? Nem nézheti már el, mit teszünk Földünkkel! Gyárak, atomerőművek és a sok millió gépek, Elpusztíthatják...

Tovább...