Verseskonyv-versek

Címke Pokol

Pokol versek. Amatőr és klasszikus versek a pokolról.

Menetelés a pokolba

Varjú Zoltán: Menetelés a pokolba *** Menetelés a pokolba, önként s dalolva, Keserű szájízzel és törékeny szívvel A józan ésszel, mindenképp dacolva A fohászra és az énekszóra, ma senki sem figyel… *** Nem figyelmezteti senki, hogy a végzetes óra Közel van, s a szakadék mélye várja, Azt, aki erre járva az ördögöt kiáltja,...

Tovább...
 
   

Egy barát

Amíg az Éj, beszél hozzád addig a Nap szótlanul figyel, a Sötétség kedvel téged, de a Fény soha nem szeret. Kifordult napok, elkeseredett órák s percek, A rettegés árnyékában, már bátor nem lehetsz. Láttad már a helyet, hol varázslók élnek, ahová nem jut el az idő, hol nincsenek remények? Láttad már a helyet, ahová legjobban...

Tovább...
 
   

Pokol

  Oly sok ember az utcán él, retteg, mert nincs a feje felett fedél.   Mennyi ember, nyomorog, éhezik! Nem tehet róla, rossz helyre születik.   Az élet kegyetlen, fájdalmas, és senki nem nyújt kezet, ha bajban vagy.   Összesúgnak, s nem értik meg, hogy mindenkivel megtörténhet ez.   A mennyországot hiába keresed....

Tovább...
 
   

A sötét árnyék

  Izzó láva, förtelmes pokol, pusztító, gyilkos vágyak, a sors önmaga után lohol, nem segítik égi szárnyak.   Kínok útján száguld a halál, a nyomában nem marad élő, elpusztít mindent, mit talál, az életnek nincs esélye, félő.   Irigy kapzsiság szítja a tüzet, kialudt a kevés értelem lángja, meggyalázzák...

Tovább...
 
   

Az erőszak margójára

Bezárta szívét a mostani világ, a lélekben már alig nő virág, melyet az ember szeretettel éltet s vele mindennap békében ébred. Zord fényben ragyognak az emberek, bennük a harag szikrája szendereg, néha felébred és akkor lesz káosz, mert a pokol ereje mindent besároz. Ám tudom, senki sem tökéletes a durvaság manapság természetes....

Tovább...
 
   

Pokol

Egy pokoli hely, kicsi gonosz lények, és körbezár bennünket a fekete lényeg. Sátáni kacaj, feneketlen mélység, tomboló lelkek ördögi szépség. Bizarr látomás, fekete szemek, vértől ragacsos,fenyegető kezek. Ez a pokol!! Ez a pokol!!! Tűz égette megkínzott testek, kik az elátkozott lelkek kútjába estek!!! A gonoszság minden...

Tovább...

A pokol istennője

Mint sötét égbolt, feszül felettem az üresség. Kilúgozott memóriám gesztikulál unottan. Riadót rendel a rémület, de az arcizmom sem rándul. Tudatos béklyóban a testem: a fantázia-virág-fűzér rügyei nyílnak bőrömön. Földbe csepegő idő, talaj találkozik testemmel. Vár, figyel minden hajszálrepedés, gödör. Forró...

Tovább...
  • 1
  • 2

Kövess minket