Verseskonyv-versek

Címke: Őszinteség

Őszinteség versek. Amatőr és klasszikus versek az őszinteségről.

 
   

Ismét elmúlt egy év

Te mérlegre teszel mindent, –  Latolgatol  – Téged a puszta érzelem soha át nem hatol, ritkán árulsz el titkokat: félsz kitárni önmagad ! –    de néha mégis  – meginog a mérleg, a nyugalomból kibillent téged. S ha figyelek, a titkokat megtudom, nem futok, állok a “tilos” oldalon. Te menekülsz...

Tovább...
 
   

Oldás és kötés /M. Ildinek/

Azt mondtad szakadjak el a magam világától. Már elszakadtam, mégsem vagyok elég távol. Nem mondod rossz vagy jó – inkább mondtad volna semmire való. Irigy vagy?, vagy igazat szólsz!, de mindég a szívemig hatolsz. Igaz őszintén sose tudhatom amit írok milyen vajon? Te mondod a semleges mondatot, én mondom – ki vagyok, én vagyok...

Tovább...
 
   

…engem ott, ne keressetek!

Varjú Zoltán:
… engem ott, ne keressetek!

****
A feltétlen bizalom, amit Tőled kapok
a feltétlen hit unokatestvére,
amivel a hitemben erősítesz,
így a szükségben is, boldog vagyok.
Olyan ez, mint a se vele, se nélküle,
a tiszta érzelemnek a képzete,
szülőnek a gyermeke iránti szeretete.
Ugyanígy szeretlek, Én is,
mint gyermek a szülőt,
Tovább...

Tovább...
 
   

KÖSZÖNETTEL

özv. H. Túri Klárának

Fény atya! Hold anya! –
kozmikus éjszaka,
halál tava, élet hava,
hegyek csúcsa, gyalogséta,
százbillió levelek parkja
közt, csapáson átrezeg
a csodaszarvas ágagancsa,
koldustallérok ezüst mezeje,
hol lélegzetet ingyen vehetek.
Felsóhajt a termékeny humusz.
Jobb volt-e tavaly? Sok gond,
sok baj! Piros
Tovább...

Tovább...
 
   

Őszintén talán…

Az őszinte szó ritkán szép,
de hatalma van.
Sokszor okoz fájdalmat, bár
igazsága van.
A hazugság néha kegyelmes,
ha jó a szándék,
de fájni tud, mikor rájössz,
hogy csak színjáték.
Talán nem mindig jó tudni
a nyers igazságot,
mégis jobb, ha őszinte vagy,
akkor is, ha bántod…
“Mindhalálig jónak lenni”,
lehet
Tovább...

Tovább...

Következmény

Eljárt az óra éveim felett,
valami azt súgja ne tedd,
majd hogy igen, pont azért
a gyorsan eltelt évekért.
Ó irgalom kérem az eget,
de a legnagyobb ostobaság bekövetkezett.
Gyümölcse megérett és földre hullt,
lelkem színe most mind megfakult.
Szemem fénye elcsendesedett,
hazug szó a méregpoharam lett.
Álmokat szőttem túl az ötvenen,
Tovább...

Tovább...