Verseskonyv-versek

Címke: Összetartozás

Összetartozás versek. Amatőr és klasszikus versek az összetartozásról.

 
   

Horváth Piroska: Főnix parazsa

Balzsamos éjszakák, halhatatlan nyarak, opál rózsakvarcok – örök reményeink, évekig mosta és fényezte a patak, messzire ragyognak tiszta erényeink, gyöngysort fűztél nekem és nyakamba tetted, hajamba kötöttél bíborszín szalagot, szépen belefontad a megnyugvást, csendet, éheztem – te mindig adtál egy falatot,...

Tovább...
 
   

Gyengéd szerelem

Csendben fogod megfáradt két kezem, hajam ősz tincseit egyengeted, mosoly bujkál ajkad körül, s nekem e perc örökkévalóság veled. Szemünk messze réved, emlékezünk, a forró, szerelmes éjszakákban magadhoz öleltél, majd elégtünk a szerelmünk izzó parazsában. Ó, Kedvesem, igaz szerelem volt, szenvedélyes, csillapíthatatlan,...

Tovább...
 
   

Visszavált

Emlékszem, vetkőztek a rozsdás fák, borostyán pupillád lett a tájam, mostoha testvérek, anyák, apák, ágakként óvtak ott tőled százan. Mégis olvadtam mézszín karodba – villamosom lettél fel az égig, végül beleégtél tudatomba, hogy velem lehess a végső révig. Azóta nem félem a nagy folyót, ami elválaszt életet,...

Tovább...
 
   

Válladon a kezem…

Válladon a kezem, én mögötted állok, Érintésem beléd olvad, részeddé válok. Végtelen erőmtől hatalmasra nőttél, Tán édes rabságodba is beletörődtél. Válladon a kezem, mindig veled vagyok, Múltak már el évek, változó évszakok. Repültek el álmok, újak jöttek aztán, De Teérted álmaim újra odaadnám. Válladon...

Tovább...
 
   

Másodvirágzás

Némán lépkedett, rögös útját járta, lába vitte, szíve vezette tova, mosolyát már régen magába zárta, lépte határozott, s mégis tétova. Egy padhoz sietett, párja sírjához, kezében kis virág, szemében könnyek, ó, mily rég hozzászokott a síráshoz, ahogy az emlékek visszaköszönnek. Két kezét lágyan a fejfán nyugtatja,...

Tovább...