Verseskonyv-versek

Címke: Nyugodtság

Nyugalom versek. Amatőr és klasszikus nyugalom versek. Szép versek a nyugalomról.

Sokakra ráférne

Csodás ez a nyugalom, kellemes a napfény, bármerre fordulhatok még a szél sem lebben, e varázslatos pillanatról, mely bár örök lenne, más körülmények között sem írhatnék szebben. A környéken senki, végre egyedül lehet lenni, s a lelki békém érdekében pontosan ezt kell tenni. A közelemben szöcskék ugrándoznak fűszálakon,...

Tovább...
 
   

Folytonégő…

Kint üvölt a novemberi szél, majd beköszön a kéményen át. A kályhában búsong, keresgél, föltúrva a meleg hamuját, de megtorpan. Izzásra lelt e pillanatban, hallható az apró roppanás, s a kavart, fagyos zűrzavarban a tegnapról ott maradt parázs még belobban. Mozdulni késztet a gyönge fény, mely lélegzik és szinte felnyög,...

Tovább...
 
   

Alkonyi fény

Csend ül a tájon, tárul világom, alkonyi fényben révedezésben, csendül a lelkem, moccan a testem, vágy szava szólít, elvisz, elbódít, álmos napkorong, aludj vállamon, bújj ide csendben, vesszél el bennem, csend ül a tájon, szép, mint egy álom, aranyló őszben, szűnő időben....

Tovább...
 
   

Csendélet

Kicsi ház az erdő szélén,
árnyékát ölelik a fák.
Békésen füstölgő kémény,
szerény otthon, de biztonság.

Borostyán fut a falakon,
szabadon fészkel itt madár,
lépések vadcsapásokon,
roppan hó, reccsen száraz ág.

Távoli moraj. Nagyvilág.
Boldogságot ígérő fények.
Sorsok édesek, mostohák,
vaddá szelídített
Tovább...

Tovább...
 
   

Fák roppannak

December van, érzem az ünnep mámorát
minden felhúzta már a hófehér ruháját,
olyan nyugalom telepszik rá a lelkemre,
a szeretet mámora, az öröm szívemre.

Odakinn már jó nagy a hó,
elment a várva várt télapó,
hóemberek sorakoznak az udvaron,
morzsa kutya, szaladgál a nagy havon.

A hold már magasan jár az égen,
csillagok kísérik
Tovább...

Tovább...
 
   

Aranyfonal

  Sétálgatok a tóparton, a fákat csodálom, mintha, aranyfonal futna az ágakon. Nézem ezt a csodát, hallgatom a madarak dalát.   Az ősz már az ablakból integet, megjelentek a rozsdaszínű levelek, még úgy ölelik az ágakat, jelezve,hogy maradni akarnak…   A tó vize, mintha ki lenne feszítve, meglátom magam benne,...

Tovább...