Verseskonyv-versek

Címke Napkelte

Az Éjt, nappallá téve!

  Az Éjt, nappallá téve! *** Akarva, vagy tán akaratlanul Ajkamról a szó a felszínre tör. Arctalan lidércet kergetek, miközben Aranyszínben az ég bealkonyul. Azután vörösbe hajlik az est, Amelyet szebbre, festő még sose festett, Akarva, sem pedig akaratlanul! Alkotói kezet, túlvilági akarat vezet, Angyalok, óvó védőszárnyai...

Tovább...
 
   

Szendereg még

  Varjú Zoltán: Szendereg még *** Szendereg még a derengő hajnali pír, Sötét foltja az égen vörös szemmel sír. Ébred az erdő fáinak a zöldellő lombja, csivitelő madár énekét a szellő hordja, és szárnyra kelnek az édes dallamok a párjuk keresve mondják; itt vagyok! *** Szendereg még a vad az erdő rejtekén, álmodik szépet,...

Tovább...
 
   

Mentés másként…

Jártam a napkeltében, egy nyári villanásban. Álmodtam, de átéltem. Oly ébren, tisztán láttam: félénken bontakozott fény, az idő árkában. Hasadt, szétesett, hozott, fekete kulcsszín. Jókor. Még most is kapaszkodok. Sárga, türkizkék, bíbor. Kevert, megcsodált byte-ok, föl és letöltöm százszor. Rögzült átkon átragyog,...

Tovább...

Kövess minket