Verseskonyv-versek

Címke Magamról

Magamról versek. Önismereti versek, önvallomások. Amatőr és klasszikus magamról versek.

Vénségemre (J.A. Születésnapomra c. verse nyomán)

Most már öreg lettem én, Megírtam hát e költeményt Aján- dékként. Esztendőmből bár sok eltelt, A kor rendesen fel nem nevelt, Be szép Beszéd! Szegény fejem, mi lettem én, Késő fiatal vagy koravén? Tekin- Tetem Már nem csillog úgy, Mint télen a havas út, Ragyog, Ha tud. Belülről úgy érzem magam, Mint régi megkopott harang, Borong...

Tovább...
 
   
 
   

Élet folyam

Már jó rég történt, hogy megszülettem, nem tudhattam akkor, vajon mi vár? Az élet fonott kosarában úsztam, sorsom tajtékzó vad folyamán. Sodródtam mint kormányát vesztett hajó, megmászhatatlan meredek falak között, jaj hányszor láttam, hogy a vén halál, köröttem vad hullámokon röhögve szörfözött. Volt, hogy láttam...

Tovább...
 
   

Ez vagyok Én

Nem vagyok őse, se leszármazottja, Nem vagyok szeretője se közeli barátja. Senki emberfiának. Mégis megvagyok, élem az életem, Ha kell,feloldozom minden vétkemet. Soha el nem tévedek. Nekem reményt ad minden új nap, Megteszem,mit valaha is akartam. Véleményem mindig vállaltam. Így hát ha kell,büszkén kiállok, Ha nem hallják...

Tovább...
 
   

Ki vagyok én?

Lehetek napfény, mely megvilágít, De lehetek mögötted az árnyék. Lehetek lovas, ki harcban tör előre, De lehetek a vad ló, mely szabadon vágtat fel a dombtetőre. Lehetek tűz örökké változó lángja, De lehetek a parázs, mely a lángot táplálja. Lehetek szemed, mely figyeli a szárnyaló sas röptét, De lehetek harcos, ki vértől...

Tovább...
 
   

Élem az életem

Élem az életem fehéren, feketén, nem értem a végére, és nem vagyok az elején. Nem osztom az időm órákra, percekre, lüktetek, mint a vér, fel s alá a szívben. Sose nézek vissza bolond éveimre, elszállt az ifjúság, közben bölcsebb lettem. Mi lett vágyaimból, a gyötrő kamaszkorból, lelkemben csírázó fennkölt ábrándokból?...

Tovább...

Az élet, mily’ kemény-remény…

Villámfénynél láttam… az ígéret földjét. Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét. Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés, Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés. Éltet-e és vajh’ meddig a remény? Tudjátok, hogy az élet mily’ kemény? Ti sikeresek vagyok, nem tudtok Olyat, amitől én elfogódok. Vecsés, 2002....

Tovább...

Kövess minket