Lakodalom (alexandrinus)

Felcsendül a zene, vigad már a násznép, táncra perdül lábuk, még a bútor sem ép, ropja az ara is, boldog pír az arcán, balján ül a párja, karja nyugszik karján. Bús az örömanya, szemébe könny szökik, férjhez ment leánya, tőle elköltözik. Másik szeme nevet, lett hát egy fia is, ki helyreteszi őt, ha egy kissé hisztis. Átadták...

Tovább...