Verseskonyv-versek

Címke Kortárs

Új versek – kortárs versek. Mai magyar kortárs költők versei.

Álmok…

Álmok, miről is szolnak ezek ? Nem sikerül semmi bármit is teszek. Feketeség önti el szivem, Nem tudom, miért írom most rímem. Értelmetlennek látom létemet. Agyamat ellepik a kételyek. Leszek-e valaki az életben ? A választ erre ugyan kérhetem… Életem könyvének végére Pontot kívánok tenni, Az üveg veszélyes élére Önszántamból...

Tovább...
 
   

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag…...

Tovább...
 
   

Megbékélés

Számtalan fájdalom és bánat, felőrli a lelket a sötét kétség, a megbocsátás egyelőre várat, minden kései perc egy vétség.   Feszült, zavaró pillanatok sora, emésztő tűz lángol a mélyben, leülepszik a csalódottság pora, remény szárnyal az esti szélben.   Forrón izzik a megbékélés szele, bár ügyesen álcázza...

Tovább...
 
   

Az év utolsó perce

Eljött az idő,amelyre vártunk, A pezsgős üveget szépen kitártuk. Emelkedik a hangulat,vele nő a zaj, Elnézzük,most semmi nem zavar. Életünkben az évekből egy megint eltelt. Bántottak dolgok,a sors két kézzel vert. Utoljára gondold végig a dolgokat, Majd lépj tovább,azok már úgyse változnak. Voltak,kik elhagytak,ha nem volt...

Tovább...
 
   

Percnyi ragyogás

Egy csillag volt a sok közül. Többet álmodott, fényleni akart, ragyogni vágyott. Leszállt hát, hogy lássák a fényét, lássák a szépségét. Lehullott. Végre, ragyogott. Fényesebb volt mint bármikor. Egy percig tartott, aztán elaludt. Boldog volt, pedig nem maradt, csak füst és por. Mindenki megcsodálta, ő pedig újongott. Nem...

Tovább...
 
   

Izzó pokol

Izzadság csillog az arcokon, s lehervad az összes mosoly, túl a mindennapi harcokon, az ember a hőségben fogoly.   Nappal és este lángol a bőre, tapad mindene, pihegve liheg, egyre ingerlékenyebb a hőre, bágyadtan, kedvetlenül biceg.   Alig van már jártányi ereje, szédeleg, s káprázik a szeme, koponyájában felforr a veleje,...

Tovább...

Egy dolgot sose kérj

Egy dolgot sose kérj, Hogy szabad lelkem leláncoljam én. Álmaimat börtönbe zárjam. S egy helyben ülve a végső percet várjam. Ne kérd hogy másért eladjam hitem, Ne kérd hogy bánjam meg minden bűnömet, Hagyd hogy boldogan éljem az életem, Jóban és rosszban is maradj mellettem. Ne kérd hűségem, hisz az már a tiéd. Minden szépet...

Tovább...