Verseskonyv-versek

Címke Könny

Könny versek. Amatőr és klasszikus versek a könnyről.

 
   

Gyöngybe zárt könnycsepp

Fényes falevél, vajon mit mesél, szemében könnycsepp, sokáig nem él, ma még mosolyog, látod, rád nevet, várja, hogy felvedd, kicsit megszeresd. Gyémánt gyöngyök gurulnak szerteszét, minden gömböcske egy külön regény, sorsok, szerelmek, átsírt éjjelek, vágyak, keservek, múló életek. Fényes falevél, vajon mit mesél,...

Tovább...
 
   

Emlékezés

Emlékezés   Szívszorító fájdalom, lelket gyötrő bánat, a bennünk élő gyász mélységesen fájhat. Megsebez minket a rohanó emlékek sora, míg élünk nem tudjuk őket elfelejteni soha.   A múlt percei velünk kelnek, s fekszenek, akkor is ha voltak melyek nem tetszenek. Az időt visszafordítani sajnos lehetetlen, megmutatkozik...

Tovább...
 
   

A férfikönny… arany!

  A férfikönny… arany! *** A férfikönny fájdalma, mélyen fogan! Amely sebe, szélsebes vérző vad-folyam. A férfikönny, napnál ragyogóbb arany, Sötétben is fénylik, vigasztalhatatlan! *** A férfikönny öröme, szárnyal magasan! Amely csupa szív, s csillagpor fényéből van. A férfikönny, napnál ragyogóbb arany,...

Tovább...
 
   
 
   

Égbe vágyik a harmat

Istenem miért lett olyan konok, fénytelen az élet? Ahol a cigány író szeretne meghalni, istenem mond ott miért nem élhet? Pedig fáradt már a nap, az is lehet, hogy nagyon beteg. Botladozva sétál a sima járdán is, nem csak a görcsös hegyeken. Szereti a pusztát, a széles rónaságot. Sírva nézi a vele összeroskadó, szép Magyarországot....

Tovább...

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban.

Győzelembe bízz!
Lesz csendes éj, napsütés!
Borultság múlik.
Reményünk: szeretetben.
Elérjük az életben?
*
Az élet csendes
És tajték színű a nap.
Béke leng körbe.
Mindenhonnan lőnek ránk!
Nem jut már farsangi fánk.
*
Kit elkaptak az
Elveszett, „vég”
Tovább...

Tovább...

Kövess minket