Verseskonyv-versek

Címke Klasszikus

Híres versek. Népszerű, híres versek, ismert költőktől. Elődeink híres versei.

Latinovits Zoltán: Eszmélet

ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem
Tovább...

Tovább...
 
   

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA

Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, – csak legyen!

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,
Tovább...

Tovább...
 
   

PÓTLÉK

Egyszer fenn jártam Helsinkiben, s ott
Sok finn tudós szívesen fogadott.
A magyarul tudók egy szigeten,
Búcsúlakomát rendeztek nekem.
Verseket olvastam – természetes,
Így telt el vígan az a nyári est.
Verseimen mulattak eleget,
Végül egyikük, egy megjegyzést tett:
Egy szó van a versekben – mondja ő -,
Mely könyveinkben
Tovább...

Tovább...
 
   

Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a Holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is tinéktek most színigazat mondok. Így kezdte a Hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, nem gondolt, azt gondolta, dehogy fog ő egész télen állni, ő lesz az első...

Tovább...
 
   

Apám

Kis temetőnkben tudok egy zugot: Az öreg remekes szűcs nyugszik ott. Híres, amit varrt, ködmön és suba, Neve sokáig él a faluba. Magam is sokat elemlegetem, Számon mosollyal, könnyel lelkemen, S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem Szivemre melegebben ölelem. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve...

Tovább...
 
   

Mortui…

Ha a halottak ünnepén Minden síron kigyúlna egy láng, A távol csillagokba félve néznék S riadva mondanák: a föld ég! Ha a halottak ünnepén Minden síron egy rózsa nyílnék, Be megszépülne ez a vén föld És lenne rózsás temetőkert! Ha a halottak ünnepén Föltámadnának a halottak, Ki merné megmondani nékik, Hogy mind hiába...

Tovább...

Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak, Hisz’ percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón… Hulló...

Tovább...

Kövess minket