Verseskonyv-versek

Címke Kitartás

Kitartás versek, amatőr és klasszikus versek a kitartásról

Fából faragott falu

Az utolsó munka Azt mondta: hintaszéket farag… annyira hitte, lesz ereje… Eltervezte, kell hozzá anyag, s talán mozdul annyit a keze… Békések az itt maradt szavak, pedig már nem volt rá ideje. Nem hajoltak a béna ujjak, sorvadtak a tervek, pusztultak… …mégsem törte meg sejtek átka, kisimogatott görcsök…...

Tovább...
 
   

Új életem

Túl a második agyműtéten, ismét építem életem. Van ki szerint eltaposhatatlan vagyok, örülök nagyon. Nekem már így kerek a világ, nem érti ki nem élte át. Elismerem, volt néhány kudarcom, ez nem béníthat meg, mert nem akarom. Ismét tanulás, új ismeretek, parapszichológus leszek. A sors ismét elintézte nekem, változtatni...

Tovább...
 
   

Jelen a múltban

Harmónia, végtelen nyugalom…
álmodom, hogy élek, az ég is kék.
Távolból hangos zene. Telefon.
Szétfoszlik szépem, kérném vissza még.

Bilincset tennék időm lábára,
láncára kötnék egy távkapcsolót,
mikor mászom épp fel egy sziklára,
még lássam a kitűzött lobogót.

Figyelmeztet újra! Nincs türelem.
Önfegyelem,
Tovább...

Tovább...
 
   

Beteg szívem reszket

Gyönyörű tavaszi napok minden egyes reggelén, álmosan, bágyadtan, ábrándozva ébredezek én, a természet újraéled ismét, sarjad,illatozik, virul, de lehet, hamarosan emlékemre egy gyertya kigyúl?   Ébred a természet, ébredezünk, és ébredezek én is, megjelenik a múltból rengeteg fájó, de szép kép is, minden lepereg...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...
 
   

Végig kell, hogy éljed

  Nem láttam a könnyektől, fájt minden szavad… Értettél hozzá, bár láttad, szívem megszakad… Szerettél taposni gyenge lelkemen… Máig nem értem, nálad ezt mivel értem el… Fiatal voltam még, reményekkel teli, vak bizalmam terhét próbáltam cipelni… de akkor feladtam, éreztem nem megy tovább…...

Tovább...

Vajúdó pillanatok között…

  Vajúdó pillanatok között pitymallik a hajnal, Szellő fuvoláján lengedez, lelkedben egy dallam. Bíborszínű lepelben, dideregve ébred, Felrázza álmából szendergő léted. Nyugalmad horgolja, csendes csobogásban, Tengerednek partján igazgyöngybe zárva, Ragyogjon tisztaságban fodrozódó habod, Sorsod útja olyan,...

Tovább...