Verseskonyv-versek

Címke: Ima

Ima versek, imádság versek.

Fohász

Óh Istenem, gyöngyházszemű Add nekem a Napot, a Holdat Mindent, ami megfoghatatlan Add nekem az ég kéklő fényét S elérhetetlen csillagokat Arcomra nézz és sose feledd Rajta a bánatom árnyékát Mutasd meg arcod tenger remegő vizében Mutass rá távolban rejlő homály ködjére Adj nekem fényt rideg világban Csak annyit, hogy arcodat...

Tovább...
 
   

Fohász

Izzó fáklyaként mutass utat. Az ösvényen által vezess, Kezem mindig utánad kutat. Szemem csak téged keres. Felhők közül minket figyelsz, Minden pillanatban vigyázol ránk, Velünk maradsz, bármi is lesz. Hozzád suttogom az imám. Mert te vagy a remény a bukott embernek, Te vagy az erő, mely mindenen átvisz. Karod féltőn ölel, ha bánt...

Tovább...
 
   

A Teremtőhöz (A Föld napjára)

Nyújtsd a kezed felém, Atyám, mikor hívogat a mélység, csak Te légy a menedékem, és eloszlik a sötétség. Egy picike harmatcseppben megcsillan a fényed, a legkisebb fűszálban is ott rejtőzik lényed. Te alkottad meg a Földet, álmodtad ily szépnek, és mi mégis pusztítjuk azt s elfelejtünk téged. Bezárjuk előtted szívünk, oly...

Tovább...
 
   

Keresem (Ima egy lélekért)

Keresem mindig a válaszokat. Keresem bennük a lényeget. Keresem az indokot és az okokat Keresem hogy mindig jobbá legyek. Keresem minden egyes percben, Minden csendben,örömben,bánatban. Hogy megtaláljam,csak azt kérem. Keresem szívem minden sarkában. Keresem őt,ragyogjon rám fénye. S gyúljon lelkemben éltető tűz, Keresem,hogy...

Tovább...
 
   

Hajléktalanok imája

Sokszor fázom, sokszor éhezem, a kezemet, hogy felmelegítsem a zsebembe teszem. Sokszor félek, sokszor bántanak, a padon csöndben ülve magányomban téged szólítalak. Ó Uram nincsen otthonom, de az életemet érted szívesen feláldozom. Istenem hallgass meg Jézusom jöjj most el, szent kegyelmedet a hajléktalanokért kérem. Fogadj...

Tovább...
 
   

Uram, amit irántad érzek

Uram, amit irántad érzek leírni nem lehet, sírni tudnék annyira szeretlek. Magadra vetted az én vétkemet, megmentetted bűnös életemet. Jézusom hadd legyek tanítványod és barátod, aki követ téged hegyeken, sziklákon. Segítő kezet nyújtottál felém, láttad, hogy a sötétség mélyén fekszem én. Úgy éreztem akkor, hogy...

Tovább...

Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál is kevesebb hittel éltem, s a keskeny útról hol ide, hol oda letértem. De pislogott még a gyertyafény, nem oltottad ki a lángot, igaz néha csak kevéssé, de mindig parázslott. Megrepedezett nádként kitettem magam száz veszélynek, de Te igazítottad lépteim, hogy hozzád visszatérjek. Most már rád bízom...

Tovább...