Verseskonyv-versek

Címke: Idő

Idő versek. Versek az időről. Amatőr és klasszikus versek az időről.

Ha visszacsinálhatnánk

Életünk folyama zavaros, gondokkal teli, lelkünk sokszor a nyugodalmát nem leli. Követünk el számtalan hibát akaratlanul, s hitegetjük önmagunkat szakadatlanul. Túl későn okulunk zűrzavaros álmainkból, nehezen engedünk elképzelt vágyainkból. Utunkon gyakran oly fájó sebeket ejtünk, miközben önmagunkban titkokat...

Tovább...
 
   

Az idő, a vonatunk!

Versben és apevában filozofált a szerzőpáros… Néma időpercekben is halad az életvonat, Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat. Nem Siklik Csak döcög. Zaj, csendet tör, Egy lelket morzsol. Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat, Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat. Sín Kopott, Kisiklik. Tovább indul....

Tovább...
 
   

Változó világ

Mindig minden állandóan változó, ahogy a jövő sodra követi a múltat, az idő kegyetlenül erős sodrában, a történések véges folyamatában, fontos döntések sora legtöbbször egy csöppnyi pillanaton múlhat. Gyakorta van, hogy ráébredünk erre, mégis mélázunk, miközben hibázunk. legbelül tudjuk, hogy mindez így van,...

Tovább...
 
   

Az időtlen egy perc…

Fránya az, az egy perc, mert benne akár évek is eldőlnek, A foszló létben, még a jól felépítettek is ledőlnek. Szemem láttára csak úgy egy perc alatt eldől valami? Én meg, lehet, hogy nem is szólhatok! Vagyok én valaki? Fránya az egy perc, mert benne évek is eldőlnek, Átölel a fájdalom és magány, megfertőznek. Szétporlik a boldogság,...

Tovább...
 
   

Ha alkonyodik…

Elmúlt idő, halványodó képek… szépek, csúfak, jótettek és vétkek. Érzések, igék, rémült szívverés… Múlt. Beborítja az emlékezés. Kendő, átütő színárnyalatok, alatta gyűlnek boldog (s) talanok. Gyűröttek és ránctalanul simák. Gyermeki hittel megőrzött imák. Mélyről fakadt, örökifjú ízek,...

Tovább...
 
   

Időspirál

Az álló idő rohan..nincs is idő, csak illúzió van Átszáguld rajtam, odébb lök… Feltaszít mind unos-untalan. Zsákutcákban bolyongok…merre van az arra? tépett idő tengelyében robogok a kiúttalanba… Rozsdás zárakban kattan a kulcs Nincs már mi nyissa, beletört a múlt… becsukom könyvemet, mi mindent...

Tovább...

Elillan az élet…

Versben és európai stílusú haikuban Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent...

Tovább...