Verseskonyv-versek

Címke Fikció

Fikció versekben

A sors végzete

  Mindent és mindenkit ural a sors, elkábít, elámít, s igencsak gyors. Elbutít ha kell, s nyomorba dönt, bármikor szennyel jól nyakon önt.   Önhitt vigyorral arcán tapos beléd, mindenféle hazugságot hajít feléd. Birkaként a végzeted felé terelget, ha kell ellened fordítja a szerelmed.   Megkeseríti majd minden...

Tovább...
 
   

Nincs visszaút

  Felhők vonulnak az égen, sötétbe borul majd a világ, kiáltások hallanak az éjben, halálát leli az összes virág. Ármány és gonosz tör előre, kín és pusztulás a nyomában, sok jó nem származhat belőle, elvész minden a homályban. A képzelgések ideje véget ér, a kegyetlen való valóra válik, a hízelgésekből senki...

Tovább...
 
   

Meseország veszte

Meseország veszte Meseország szívében egy vár állott, szebbet kívülálló még nem látott. Körötte legelő, bőven termő föld, növényzete dús és mindenfelé zöld. Dombok, hegyek a látóhatár szélén, folyók, tavak az országnak a mélyén. Lakói már régóta békességben éltek, elkényelmesedtek és kicsit sem féltek....

Tovább...
 
   

Megfestett romantika…

Most egy ördögöt festek a falra, s mellé egy angyalt a tűzvonalba, hogy legyen, aki oltsa a lángot. Föléjük lebegő csatabárdot. Érezhető a kész hadviselés. Ablakot csukok és ajtót zárok. Villámot szórnak a pillantások. Vihar lesz tán… kő, kövön nem marad. Tűz és vízözön… az ég leszakad. Hinnéd e, nincs párbaj…...

Tovább...
 
   

Egyszervolt…

Egyszervolt-holnemvolt egy kerek palota. Kacsalába eltört, nem forog sehova. Sok a díszes strukkó, túlterhelt az alap. Bírják -e soká a rosszul rakott falak. Mállik vakolat, a színes ólomüveg hasad, törik. Reped a festett mennyezet. Hol van itt a bűn, hogy lefelé hull szilánk. Csak gravitáció, nem hatnak rá imák. A saját tengelyén...

Tovább...
 
   

Erdei séta

Halk szellő gyengéden érinti orcámat, ámulva csodálkozom és bámulom a fákat. Az ártérben sorakoznak már, vajon hány tündér lakik egy fán? A napfény néha felfedi Őket, s csintalanul kacsint reám egy káprázatos tünde. Táncjátékra hívja az erdő vendégét, hirtelen mintha egy mesébe csöppennék. Fáról fára ugrándoznak,...

Tovább...

Egy paraszt a múltból…

Egy más korban ébred, kerekedik szeme.
Betonúton lépked. Hol a sok jegenye?
Koppan a csizmája. De jó, nem lett sáros.
Városnyi kúria s mind fénylőn látványos.

Száguldó autók. Hány lóerős lehet?
Romokban istállók, mohás alapkövek.
Hatalmas szántóföld, sok a parlag, ugar.
Pihent szűz-anyaföld. Nem töri föl magyar?

Nem
Tovább...

Tovább...

Kövess minket