Verseskonyv-versek

Címke: Fikció

Fikció versekben

Meghalt már a vénasszony

  Meghalt már a vénasszony, mikor agyonvertem, halála után békés és csendes nyugalomra leltem. Befogta végre a száját, s nem vitatkozott folyton, már régóta terveztem, hogy ha lehet vízbe fojtom. Ám változott a terv, a hőségben kiszáradt a folyó, s nem állt rendelkezésemre egy tisztességes golyó. Nem maradhatott élve,...

Tovább...
 
   

A Sötét mélyén

    Ragyog a Nap, s éget a melege, azonban közel a sötétség serege. Beborul az ég, szürkülve támad, mindenfelől a gonoszsága árad.   Nézi a Fényt, amint vidáman száll, reménykedik, hamar a helyére áll. Lépre csalja mézes mérget kínálva, mindeközben a létét magát bírálva.   Amint fogságba ejti, nagyon...

Tovább...
 
   

Vámpír feeling

Csend ölel át csak lépteid kongnak hallgató szívem felett Jöjj közelebb, egy vad harapással nemlétet adok neked Bűnöm a vér, ősapám átkának öröke szívemben él Csend ölel át a szív csendje végleg elnyomja lelkem szavát...

Tovább...
 
   

A sors végzete

  Mindent és mindenkit ural a sors, elkábít, elámít, s igencsak gyors. Elbutít ha kell, s nyomorba dönt, bármikor szennyel jól nyakon önt.   Önhitt vigyorral arcán tapos beléd, mindenféle hazugságot hajít feléd. Birkaként a végzeted felé terelget, ha kell ellened fordítja a szerelmed.   Megkeseríti majd minden...

Tovább...
 
   

Nincs visszaút

  Felhők vonulnak az égen, sötétbe borul majd a világ, kiáltások hallanak az éjben, halálát leli az összes virág. Ármány és gonosz tör előre, kín és pusztulás a nyomában, sok jó nem származhat belőle, elvész minden a homályban. A képzelgések ideje véget ér, a kegyetlen való valóra válik, a hízelgésekből senki...

Tovább...
 
   

Meseország veszte

Meseország veszte Meseország szívében egy vár állott, szebbet kívülálló még nem látott. Körötte legelő, bőven termő föld, növényzete dús és mindenfelé zöld. Dombok, hegyek a látóhatár szélén, folyók, tavak az országnak a mélyén. Lakói már régóta békességben éltek, elkényelmesedtek és kicsit sem féltek....

Tovább...

Megfestett romantika…

Most egy ördögöt festek a falra, s mellé egy angyalt a tűzvonalba, hogy legyen, aki oltsa a lángot. Föléjük lebegő csatabárdot. Érezhető a kész hadviselés. Ablakot csukok és ajtót zárok. Villámot szórnak a pillantások. Vihar lesz tán… kő, kövön nem marad. Tűz és vízözön… az ég leszakad. Hinnéd e, nincs párbaj…...

Tovább...