Verseskonyv-versek

Címke: Féltés

Féltelek versek. Amatőr és klasszikus versek a féltésről.

Nyomot hagyott…

Csak álom volt… de itt hagyott egy ébredésbe égett képet. Árnya fölém magasodott, mint egy baljós istenítélet. Rét, mező-mocsárvidékek. Tisztán érzem, hogy féltek valamit… könyörgök, kérek… Makacs vízió, felhőörvény. A leszálló köd homályosít éleket, s nincs kiút, ösvény. Erdőt és földet...

Tovább...
 
   
 
   

Féltelek

Szerelmünk már nem éget, mint a nap,
de lágyan átölel, mint az alkonyat,
lelkem, tőled oly sok szeretetet kap,
boldognak,szabadnak érzem magamat.

Milyen jó, hogy akkor megtaláltalak,
milyen jó,hogy veled élhettem,
mindig, mindig is téged akartalak,
nélküled, nem lett volna ilyen szép életem.

Már évtizedek óta együtt vagyunk,
Tovább...

Tovább...
 
   

Imát küldök neked…

Jó testvérem, fogadd el,
egy imát küldök neked.
Imát, ami bejárta,
az ismeretlen teret.

Szeretetbe mártottam,
féltésbe, aggódásba,
a kék ég felé küldtem,
hogy az Isten megáldja.

Rábíztam a szélre,
rá a napsütésre,
madarak szárnyára,
a gondviselésre.

Merre járt, elmondja.
Érzed? Ott van veled.
Fohászom suttogja
áramló
Tovább...

Tovább...
 
   
 
   

Rád figyelek…

Csak a sorsomat játszom, aki bújt, aki nem, megyek. Hallod a szívverésem? Hol veszett, hol egyenletes. Van, hogy erősnek látszom, míg álmaim törékenyek, de rész vagyok lelkedben hol időnként megpihenek. Simul szeretet, féltés, lángjából félre is teszek, erőt ad az egyensúly, hiszek neked, rád figyelek. Becsülök békét, csöndet,...

Tovább...

Becsülöm…

  Becsülök minden egyes napot, minden percet, minden szótagot. A napot, a szelet, csillagot, minden átélt, hallott dallamot. Becsülöm mi volt, a tegnapot, a kínt, mi túlélni tanított. A magányt, mi velem virrasztott, a hitet, mi meg nem tagadott. Becsülök vágyat, indulatot, az ösztönt, lázat, gondolatot. A vihart, csendet, alkonyatot,...

Tovább...