Verseskonyv-versek

Címke: Felejtés

Felejtés versek. Amatőr és kortárs versek a felejtésről.

Elfelejtelek

Egyszer azt mondtam: Belém ne szeress! S lám én lettem az, ki beléd szeretett. Egyszer megcsókoltál, s nem akartam. S most csókolnálak, mert én akarom. Egyszer majd nem ismersz, mert elfelejtesz. S mikor elfelejtesz, nekem még jobban kellesz. Elfelejtelek ígérem, a sok édes hülyeséget, a hangod,a meséd,a csókod… elfelejtem mindet…...

Tovább...
 
   

Az alkony margójára…

Nem kell a fájdalmad, ne kínáld, mosolyodból csak másnak jutott, s adtad volna mikor elbukott hűségem, s menedékre talált. A kínnak száz színét ismerem, minden fortélyát éltem, kaptam, mit szelídíteni akartam, tomboló titkát csendesgettem. Akkor azt hittem erős vagyok, de gyönge, szánalomra méltó, kinek hite birtokolható....

Tovább...
 
   

Felejtésre ítélt…

Már nem számít mit rontottam el… Már nem számít. Csak vakult tükör homályos foltjait bámulom, furcsán idegen, már nem gyötör… Kímél, megtörik rajta a fény, kicsorbul, pengéje életlen, oly szigorú, de meg nem sebez, szabad rabság ez, bilincstelen… Mintha mondaná – ne figyelj rám – mégis vonzza...

Tovább...
 
   

VAN AZ ÚGY…

. M. Laurens:  . VAN AZ ÚGY…, . Van az úgy, hogy, néha a mosoly is fáj az arcunk szegletén, van az úgy, hogy az ember lelkét mocsokba tiporja egy kretén. Van az úgy, hogy meginog a lélek, és világgá ordítaná, hogy: Látod?  Magamra hagyottan sem félek!  . Van az úgy, hogy a harag fáj, – legszívesebben csak ölelnénk – s hazudunk...

Tovább...
 
   

Volt idő

Volt idő, mikor még szerettelek. Alig vártam, hogy megérintselek. Volt idő, mikor úgy hiányoztál nekem, mint az eső, a kiszáradt földeken. Volt idő, mikor bármerre néztem, csak téged láttalak a fűben, a levélben, mikor a harmat csepp lassan folyt le a levélről, majd megőrültem a szerelemtől! Úgy szerettem volna érezni az ajkad,...

Tovább...
 
   

Nappalok

Jó lenne az éjszakát megnyújtani, jó sokak pihenni, aludni. Addig sem gondolkodom, hogy rossz lesz e, újra a napom. Mindig a múlton jár az eszem, pedig jó lenne a jövőt építenem. Tovább lépni, át ugrani, nem egyszerű a jövőben kalandozni. A múlt, a vállamra telepedett, javítani rajta már nem lehet, mint a villám, úgy csap a lelkembe,...

Tovább...