Verseskonyv-versek

Címke: Fáradtság

Versek a fáradtságról

Hétköznapi gondolat…

Fáradt volt tekintete,
arcára kiültek az évek,
könnyű sora sosem volt,
de bírta a nehézséget.

Kezeit nézte , a dagadt,
duzzadó, pulzáló ereket.
Mindent megtett a családért,
amit csak lehetett.

Pihenni kéne kicsit..,
egy kicsit ÉREZNI,hogy ÉL.
Keserűen mosolyog, mert
tudja, ostoba, hiú remény.

Felnéz az égre …Suttogja.
Tovább...

Tovább...
 
   

Talán egyszer…

Felébredt, mázsás súlyként telepedtek rá,
megálmodott, be nem teljesedett álmai.
A kőkemény valóság riasztó elevensége,
fájón mart bele a sokat ígérő virradatba.

Miért? Sóhajt..Miért kell ennek így lennie?
Miért egyenlőtlen a harc a sors és ő közte.
Türelme fogytán, úgy érzi elérhetetlen,
hogy gondtalan életet,
Tovább...

Tovább...
 
   

Tönkre tett elfáradt ember

Nem sok van már hátra érzem, amit a sors még nekem tartogat. Lehet ez lesz az utolsó év, mert a fájdalom, kitaszítás, a szívemet marja s szorosan fojtogat. Eszemben jut milyen szép volt gyermekként boldogan élni. Az emberekkel a tanyán sokat beszélgetni. A vicceiken humorukon boldogan sokat nevetgélni. Mára nevetés és vidámság helyett,...

Tovább...
 
   

Fáradt vagyok

  Szeretem-e az életet? Igen! Nem tévedek. Fáradtan hajtom le a fejem, hisz már, elkopott az életem.   A gyermekeim, mikor a nyakam átkarolták, az életemet bearanyozták. Szerettem volna kikürtölni a világnak! Nálam boldogabb embert, nem találnak.   Úgy érzem nem éltem hiába, látom, ha ránézek e csodás családra!...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...
 
   

Hatvan év felett

  Hatvan év felett már kevesebbel is beérjük, de amire azt hisszük kevés, az a legtöbb, amit kérhetünk, a család.   Felettük féltően őrködünk, akadályokat elgördítünk és szeretünk! Hisz mindent meg is teszünk, amit csak tehetünk.   Soha nem fáradunk bele, elég egy mosoly, egy ölelés, egyetlen egy szó, amit...

Tovább...

Még élsz

  Mire a fáradt öregkort megéred, már semmi örömöt nem érzel. A lábaid, mint az ólom, nehezednek, a szemeid előtt árnyékok lebegnek.   A kezed mikor már úgy remeg, hogy nem mersz megfogni semmit, mert elejted, mikor a hangod akadozik, és zihálsz, és sokáig pihensz ki egy kis sétát.   Mikor a szádból kiesik egy kis falat,...

Tovább...