Verseskonyv-versek

Címke: Düh

Dühös versek. Amatőr és kortárs dühös versek.

Lázadó

Gyűlöl a világ,gyűlöljunk mi is, Itt kevés a szó,elfogyott a hit, Mindenfelől csak mocsok árad ránk. Tudja meg mindenki a népnek haragját! Ha mi nem lázadunk,más se fog. A törvény és a jog lassan eltipor. Közeleg a harc,rákerül a sor, Beköszönt végül egy szebb és jobb kor! Néznél de hiába,semmit nem látsz, Gondolatod előtt...

Tovább...
 
   

Düh

Csapdos és mardos, dühös és álmatag, viharok tengere nem enged, megragad Mondd, hogy már elég mondd, hogy vége már, hogy csillapodjon, de ő csak dühösen Vadul kiabál, Mennél  már de nem ereszt, kapaszkodik, lehúz, te , mint aprócska atom, feladod, mint gyenge túsz. A dühöngő, zúgó óceán partján te vagy csak meg a víz, mely oly...

Tovább...
 
   

VIGYÁZZATOK KICSIT RÁM

Még csak hét és fél évet látott e világból mikor a palesztin terror kitépte anyjától. Kitépte anyjától szemefényét az egyetlent szívét csonkítva verbena elnémítva. Vérben elnémítva emlékét cipelve a robbanás sugarába örökre elnyelve. Örökre elnyelve a mindenség egébe már nem mondhatta soha szeress engem anya....

Tovább...
 
   

Jelenkori Irodalmi kánon

Varjú Zoltán: Jelenkori irodalmi kánon *** A verset író, miközben üti, sír a klaviatúra világítva pislog a mennyezeten az armatúra más a sodrás, amit tőled várnak írj sorba szavakat, egy másik világnak nézd ahogy gördülnek a sínek, mond el ezt a mozdonykeréknek hagyja, hogy gázoljanak át rajta így talán, még eme torz, világ...

Tovább...
 
   
 
   

Égő jelek…

Bár nem fogom szeretni,
aki nekem csak ártott,
galamb lelkébe mártott
haragom veszélytelen.

Tudom nem jó ez így. Béna.
Néma bennem a bosszú vágy,
s elbukok, ha a szívem lágy,
apámtól örökölt véna…

Nem küzdök az arénában,
de néha bemerészkedek,
ismerek minden részletet,
a tervrajz a birtokomban.

Tapsolok a dicsőséghez,
Tovább...

Tovább...

Következmény

Eljárt az óra éveim felett,
valami azt súgja ne tedd,
majd hogy igen, pont azért
a gyorsan eltelt évekért.
Ó irgalom kérem az eget,
de a legnagyobb ostobaság bekövetkezett.
Gyümölcse megérett és földre hullt,
lelkem színe most mind megfakult.
Szemem fénye elcsendesedett,
hazug szó a méregpoharam lett.
Álmokat szőttem túl az ötvenen,
Tovább...

Tovább...