Égi menedék

Élénken él az emléked bennem , nem búcsúztál,-én álltam döbbenten, még itt voltál,de lelked útra-kész, emlékezeted néha visszatért. Láttam tested csont-sovánnyá fogyott, de szemeidben a fény ragyogott, szavak nélkül értettem a kérést, engedj el!-a szívem már megbékélt. Akkor,és ott,- megértettem mindent, földi...

Tovább...