Verseskonyv-versek

Címke: Búcsúzás

Búcsúzás versek. Amatőr és klasszikus búcsúzás versek.

Fogadj örökbe

Egy apró csodát tenyerembe emelek, megtaláltalak, már oly régóta kereslek! Van már miért élni és van mit remélni, volt oly sok szép pillanat, mit jó volt megélni. Látod? Egy könnycsepp hullt szememből a földre, ha itt az idő, fogadj a mély anyaföldbe. Rajtam nyíljon majd sok szép illatos virág, hallani fogod oltalmazó, óvó imám....

Tovább...
 
   

Mindannyian a csillag ősvényre lépünk…

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk, Akkor, amikor befejeződik a földi létünk. Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez, Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez. Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget. Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet....

Tovább...
 
   

Temetői meditálás

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban… Vajon élek, mint ki, mindent feladott már? Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár? Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja? Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka! De nála van és ő borítja életre fekete leplet, Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett. Az életben...

Tovább...
 
   

Emlékké válok

Remelem emlekke valok majd idovel es a multad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, nehany kedves szavam, az erintesem… Ez leszek en: egy megfakult emlekkep, mely rad nevet. Mult leszek, mert a jovod nem lehettem. Igerem nem zavarok tobbe, es most mar vegleg elmegyek. Egy lany felre all az utadbol. Köszönöm a könnyes...

Tovább...
 
   

Elindultam

Félve nyúltam a kilincs után, mely bezárt Kis szobámba, amit már ezerszer bejárt Gondolatom, szívem, lábam és vágyaim. Hol éltem, s születtek legvadabb álmaim. Most mégis elhagyom e kis szobát, viszlát. Felveszem a mesés, hétmérföldes csizmát. Falra pingált álomképek, ég veletek, Megyek tovább, hisz mást itt már nem tehetek....

Tovább...
 
   

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...

Üzenetrögzítő

  Ma még élek, de lehet, hogy Holnap búcsú nélkül Meghalok. Belőlem sem marad semmi, Csupáncsak az, amit Alkotok. Örökre elnémul ajkam, De itt talán újra Hallotok. S ne sírjatok! Én mosollyal Akarom nézni az Arcotok. Tápiószecső, 2016. december 25....

Tovább...