Verseskonyv-versek

Címke: Betegség

Versek a betegségről. Amatőr és klasszikus versek a betegségről.

Jön a szike

  Betegség, fájdalom, kínok, s gyomokkal belepett sírok. Üres magány, üvöltő csend, sekélyes érzések, ez a trend.   Ki beteg, ne reméljen sokat, az egészségügy ellene fogad. Nincs tisztesség, kihalt régen, átgázolva becsületen és véren.   Lealázás, durva, bántó szavak, a semmiért mégis elvárt javak....

Tovább...
 
   

Gyöngyvirág

Ez itt a tél és tavasz szerelme a hűvös gyöngyvirág megtanít könnyezni a fehéret   Szerelmese lettem e színnek a szavak nélküli világnak az ismeretlennek   Szerelmese lettem a fehér homoknak a porszemek közt a felismerésért a várakozásnak   Szerelmes lettem a télbe a tavasz hitébe a visszatérhető tisztaságban...

Tovább...
 
   

Féltelek

Szétestek napjaim, perceim, s óráim virrasztok álmatlan éjjelek óráin, elfogyott erőm, de kitartok végtelen, nem lehet még rajtam úrrá a félelem… féltelek. Fáradtan hajtom le minden nap fejemet, az álom elkerül, az éj kér türelmet, gondolatok kavarognak, nálad járnak, körülvesznek az álmot bénító árnyak…...

Tovább...
 
   

Vidító

Orvosomat felkerestem, nem láttam már vagy húsz éve, most is csak egy papír kellett, de ő könnyen nem engedett. Nyakában a sztetoszkópja, máris szívemet vizsgálja, mondom én: nincs annak baja, hallgatózik mosolyogva. Na, akkor a vérnyomása, e korban már magasan van, bíz’ az is jó, megfelelő, évek óta semmit nem nő. Kereskedik...

Tovább...
 
   

Horváth Piroska: Hétköznapi legenda

Megkopott ablakon kitekint a talány – azúrkékre ömlik sötét, éji festék, csillagfény sem remeg rideg mennybolt hasán, elvonul a nyár is, költöznek a fecskék, kopasz ágbordák közt kalapál a szíve, pöffeszkedő aggályt már nehezen tűri, fakónak tűnik a fényszivárvány íve, papírvárosokat galacsinba gyűri, kígyóaszfaltokat...

Tovább...
 
   

Horváth Piroska: Üveghegyeken túl…

fertőtlenítő leheletű csend gubbaszt, majd hirtelen izgágán inal, görget galacsinba gyúrt múltat át a folyosón a kajla huzat, fájdalom gyöngyözik át a kopott kórházi szöveten, halál keserű csókja ott izzik homlokán, csordogál lassan a ráncai közt – mostohán, üveghegyeken már túl van, áttetsző falakon még látom...

Tovább...

Betegért fohászkodom

Varjú Zoltán: Betegért fohászkodom *** Gyönge beteg testben, erős hittel él s rég megtért a szíved templomába, ezért többé Ő, már semmitől se fél. Hite erős benned, akár a kőszikla és viseli sorsát, némán, hangtalan. Jaj szavak sem tolulnak ajkára, mélyen belül szól, hozzád imája. *** Segítsd fájdalmát, büszkén...

Tovább...