Verseskonyv-versek

Címke: Árvaság

Versek az árvaságról

Anyát rajzolt

Az arca maszatos, szeme könnyes, de szótlan volt, túlságosan csöndes. Így, görcsösen összegömbölyödött, a furcsa krétavonalak között; mint üldözött, sérült, kicsi állat, ki úgy hitte ez a rajz varázslat, hisz ANYÁT rajzolt, valaki neki, s mint egy színes folt, benne megpihent. Az aszfalt hűvös volt, nem csak rideg. Nem...

Tovább...
 
   
 
   

Debreceni Zoltán életéből

Árva gyermekként nevelkedtem én fel Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam iskolába. Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még az sem szereti. A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe....

Tovább...
 
   

Pocsajban születtem

Az emlékeim nagyon messze járnak. Ott ahol nagyon kicsik voltak valamikor a házak. Hol a temetőkert hosszan elnyújtózott. Mellette a tóban békák és halak úsztak. A bölcsőm itt ringott ezen a szép tájon. Pocsaj téglavetőben a nagy rónaságon. Nem tudott éjszakákat aludni anyám, ha engem elkerült az álom. Sokszor bolyong a lelkem...

Tovább...
 
   

Kisbene gondolata

Sokan sok szépet tudnak leírni vélt vagy valós szerelmekről, életekről, emberekről,

de mind csak vágyódás, az elérhetetlen keresése, a miértekre fellengzős válaszok.

Kinek anyja nincs, tudja, a világ nem fénylik úgy ahogy csiszolják, s a Hold is megvetőn néz.

A napfény csöpöghet arcodra, mint az édes méz,

azért te otthontalan
Tovább...

Tovább...