Verseskonyv-versek

Címke: Apa

Versek édesapámnak és versek édesapáról

Apám

-Mikor bajban voltam ,nem figyeltél. Elejétől átkozott volt a vér. Sose kérdezted, mi bánt. Miért nem voltál mellettem apám! -Hallgass meg fiam,beszélnünk kell. Kezem messziről is féltőn óvott téged. Minden egyes nap gondoltam rád, Otthonom előtted mindig nyitva állt. -Hazudsz!Ne álltass engemet, Nélküled múlt lassan az...

Tovább...
 
   

APÁM

Jó lenne ha rámszólhatnál ha hangod érce a jobbért vájna belém ha láthatnálak újságcikkel a szádban és lennél nagy felnőt midőn kezem kezedbe csap.   Egykori nem-alvásaid forrása voltam s voltam féltett tulajdonod mígnem gyermekfejjel kormor órák mezejére szorítottál s míg vívtad ideológiai harcod üres szobádban...

Tovább...
 
   

Nem vérfényű élet

Nem vérfényű élet I. A végtelen búcsú – fuvallatával talált rám ez a vérfeledésű megindító Tömjénes találkozás köztünk a szó : fekete fehér volt szemünk gyertyafényű: imádkozás II. Elhagyott Az ördög kacagott……. Porba törte bőrcipője sarkát sáskák hívták – És Ő csak ballagott III. Tükör arc volt...

Tovább...
 
   

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna....

Tovább...
 
   

Apámnak

Annyit éltél, mint most a gyermekem, de még mindig érzem, hiányod fáj, ha írok rólad, nedves tenyerem, és sírásra görbül szem és a száj. Most úgy érzem, te vagy az én fiam, és nem én hívlak téged apámnak, de így a gyász hétköznapjaiban hiszek némán az önbecsapásnak. Hiszek némán az önbecsapásnak, hiszem azt, hogy még...

Tovább...
 
   

Szívében élek

  Varjú Zoltán: Szívében élek *** Még gondolat volt csupán a vágy, mégis szeretve gondoltak reám. Majd együtt vert a szív a szeretet ritmusán, pedig nem tudhattam még, mit jelent a szó; édesanyám… *** Még cseppnyi volt az értelem, mégis gyakran, vissza képzelem a lágyan simogató kezét. Ahogy késő éjjelen, virrasztva...

Tovább...

Fából faragott falu

Az utolsó munka Azt mondta: hintaszéket farag… annyira hitte, lesz ereje… Eltervezte, kell hozzá anyag, s talán mozdul annyit a keze… Békések az itt maradt szavak, pedig már nem volt rá ideje. Nem hajoltak a béna ujjak, sorvadtak a tervek, pusztultak… …mégsem törte meg sejtek átka, kisimogatott görcsök…...

Tovább...