Verseskonyv-versek

Címke: Édesanya

Édesanya versek, amatőr és klasszikus “édesanya versek”. Szép versek édesanyáról.

Égi menedék

Élénken él az emléked bennem , nem búcsúztál,-én álltam döbbenten, még itt voltál,de lelked útra-kész, emlékezeted néha visszatért. Láttam tested csont-sovánnyá fogyott, de szemeidben a fény ragyogott, szavak nélkül értettem a kérést, engedj el!-a szívem már megbékélt. Akkor,és ott,- megértettem mindent, földi...

Tovább...
 
   

Köszönet (édesanyámnak)

Te vagy, aki biztatsz engem, azért szeretsz, mert vagyok. Felemelsz, ha mélybe estem, a tűz benned ott ragyog. Bárhol meghallod, ha sírok, letörlöd a könnyeim. Ha emésztenek a kínok, átveszed a terheim. Velem örülsz jókedvemben, mosoly virágzik kertedben. Tőled jó szándék fakad. Bár utam már külön járom, te vagy a legjobb barátom....

Tovább...
 
   

Drága édesanyám!

Tündököl a Nap, csillám fénye hull rád, a szél rózsaillatot csókol homlokodra. Kedves dallal vidítja szíved zugát… Itt vagyok! Szeretlek! Hozza most a tudtodra. Aromával fürdet a virágzó kert, tudom, kedveled őket, a nyugalmat, csendet. Szemed lehunyva szól a lágy koncert, Nézed a narancsos égboltot, s magyar tengert. Féltelek...

Tovább...
 
   

Csillogó gyöngyszem

Tiszta hajnal csillant megfáradt szemében, rám tekintett, rögvest mosoly ült az ajkán, ezt a pillanatot semmiért nem adnám, kés éle megállt a ropogós kenyérben, melléálltam, néztem – egyre apróbb, szentem, karcsúsodott a friss cipócska kezében, ő mondta és mondta – elhalkult beszédem, csak álltam ott némán,...

Tovább...
 
   

Édesanyám keze…

Foltokat festett az élet a kezére, sors ujja festékbe mártotta ecsetét. Munka árnyalatát kente a hegyére, lelkébe satírozta szeretet erejét. Ezernyi foltocskán – bütykös kézfején, álmai pasztellje megpihen remegve. Szerető karjait kinyújtja énfelém. Csókolom kezeit – fejemet leszegve.  ...

Tovább...
 
   

Szótlanná váltam…

Szótlanná váltam – hová lett hangom? Azt szeretném, hogy mindenki hagyjon! Szeretnék újra csöpp gyermek lenni, konyhafiókból cukorkát csenni. Rózsafák mellett követlek csendben, látom az arcod gyöngyharmatcseppben. Meghajlott háttal merengsz a múlton – figyellek némán – illatos úton. Velem örültél,...

Tovább...