Verseskonyv-versek

Címke: Állatos vers

Állatos versek. Amatőr és klasszikus versek az állatokról. Állatos versek gyerekeknek és felnőtteknek.

A hűséges barát

A bundám barna volt, Vörös foltok borítottak, Az éjszakával azonosultak. Boldog voltam.   Emlékszel még rám? Szaglásztam a légy után Közben orrom táncolt furán. Mint az orángután.   Te még kicsi voltál Még csak járni tanultál. Ott nyüzsögtem körülötted Őriztem  a főnökömet.   Kezedből ettem...

Tovább...
 
   

Kutyavilág

Vajon milyen lábnyom érződik a fűszálon mikor a kutya orra valamit megtud róla?   Vajon mi lehet ami felidéz emlékeket gyökérhez tapadtan a kutya szimatban?   Mi az a mohó fontos információ amit sorba kell szedni és nem lehet feledni?   Talán felelősök a kutya ősök, mert mind ugyanúgy lelkesül, ernyed el és feszül....

Tovább...
 
   

Bagoly lak

Sötét lepel pihen a tájon, fülesbagoly lapul az ágon. Kémlelve tekinget szerteszét, figyelve otthona erdejét. Éles karma tapad a faágra, pillantása saját odújára. Drága kicsi kincsét őrzi abban, hisz fiókája van tollpamacsban. Izgő-mozgó aprócska madárka, korog-morog a kis gyomrocskája. Éhségét valahogyan leplezze,...

Tovább...
 
   

Szülőkkel karöltve

Dús lombok oltalmazzák a fészket, benne a mama fiókákat dajkál, gyöngéd szárnya alá bizton bújhat, ott van, féltőn vigyázza minden bajnál. Szemében túlcsordul a szeretet, nézzétek, apa ennivalót kutat, szelíd jóságával – lombok hallják lágy énekét – mindig jó példát mutat. Együtt nevelik, tanítják...

Tovább...
 
   

Rőtvadak

Őzekről – eredeti Baso stílusú haikuban… Az őzek, könnyű Léptekkel elbóklásznak. Fák közt hűsölnek. * Takaró minek? Erdei fa is szenved. Őzek, mind hanyatt. * Lombkoronák közt, Napsugár játszik széllel. Őzek, fa alatt! * Erdei réten, Őzcsapat csak pihenget. Magányos tisztás. * Zengő-bongó az Erdei tisztás szava....

Tovább...
 
   

Semmi világ

Ülök egy szobában, nincs hova mennem. Hatalmas hiány tátong most bennem. Ezernyi érzés marcangol belül. De a lában mellett már senki sem ül. Más lett minden, más lett a világ. Kint hó hull, bent egy elszárad virág Szirmait söpri az ágy alá a huzat, Mint gondolatot, mely a múltba mutat. Néma ugatás, mindenhol körmök kaparása, Szemekben...

Tovább...

Medvevárás

Előbújik a bágyadt napsugár, bár nagyon hideg még a február. Dirmeg- dörmög a Tenyeres- talpas, aludni már ej nagyon unalmas! Pedig hogy az égre néz a medve, hamar elszáll az a csepp jó kedve. Hétágra süt a fényes az égen, lesz még metsző fagy ezen a télen....

Tovább...