Verseskonyv-versek

Címke: Ábránd

Ábrándozás versek. Amatőr és klasszikus ábrándozás versek. Ábrándozás versekben.

Rózsaszín köd

Rózsaszín köd   Rózsaszín köd, átláthatatlan fátyol, reád telepedhet bármikor és bárhol. Vakká tesz a valósággal szemben, hatására elalélsz, szépen, csendben.   Könnyűnek, boldognak érzed magad, s eközben gyakran elakad a szavad. Már ébren is álmodsz, az űrben jársz, mindennél csodásabb pillanatra vársz....

Tovább...
 
   

Ha léteznél

 

Kiért és miért élni,
szerető karjaidba hazatérni.
Óvó vigyázó erőd védelme,
bástya, s szívem sziklakertje.

Érintésed szemem ragyogása,
hű szerelmed sarki fény csodája.
Mellettem állsz minden bajban,
Vezéreled utam a céljaimban.

Bele bújok finoman édes illatodba,
eme pillanatot örökkön megállítva.
Mindenünk
Tovább...

Tovább...
 
   

Álomból…

Álmod festi a színtelent, láttat, éli a féktelent, s míg vágyad ruháját ölti kincseidet szórja, költi. Sorssal incselkedő derű fesztelen, villanásszerű, életvidám árnyékkaland, eléred a határtalant. Hirtelen vége, megfagyott, szétpukkant, csak ennyi jutott. Hűséggel ölel valóság viseltes, simuló válság. Kelő...

Tovább...
 
   

Szonettkoszorú az EMBER emlékére

1. LEJTŐN Percként illannak semmivé az évek,  a csúcsról csalódottan térünk vissza, elfáradt útjától a büszke lélek, a távolság tetteinket beissza. Most támaszt keres, mibe kapaszkodva lejtején többé nem féli a járást, visszhangot, kinek bátran panaszkodna: vár egy távoli, rég elhalt kiáltást. Mert elérte célját,...

Tovább...
 
   

Tanmese

Volt egy ember, akinek nem tettszett semmi, Nem akarta a világ valós dolgait tudomásul venni. Gondolkodott. Hogy is legyen, mit is tegyen? Majd elindult, hogy festéket vegyen. Nem ám akármilyen színűt akart, Amilyet bárki más, csak úgy kikavart. Neki szuper rózsaszínű kellett, Vett is annyit, amennyi a pénzéből tellett. No meg persze...

Tovább...
 
   

Szebb világot festenék

Szeretnék festeni egy szebb világot. Olyat, amilyet ecset sosem látott. Virágokat, napot, tengert, színeket, bárányfelhőt s vakmerően kék eget. Aztán vadakat, apró bogarakat, nem felejteném el a madarakat. Aztán pihennék kicsit én, a mester, mert jó munkához kicsit több idő kell… Átgondolnám alaposan, hogyan tovább,...

Tovább...