jozsefat

XXI. Századi válaszok: József Attila – Talán eltűnök hirtelen… című
versére.
***
„ Talán eltűnök hirtelen,”
mint szélben a kámfor illat!
Megsemmisülni a semmiben,
s önmagam elveszítenem ,
mindössze, egy pillanat!
***
Számvetésemet követve;
Én, éltemben csak nevetve,
tengettem a gyermek éveim.
Mindaz, amit rég eltemettem,
mára azok csupán csak…
a magamba zárt emlékeim!
***
„Talán eltűnök hirtelen,”
s nem is kérlel, majd az élet;
Maradj még itt! Ne menj!
Így nem érhet még véget…
befejezés nélkül a történet,
ez a földi pokol és a menny!
***
Túl gyorsan és sokat éltem,
magával sodort a lendület.
Adtam csókot, s néha kértem,
talán ennél többet is reméltem,
de Én csak éltem…Én csak éltem!
S néha meg is csalt a képzelet!
***
„Talán eltűnök hirtelen,”
de most még nem, …még nem!
Még nem jött el a kegyelem,
még nem ért véget a szerelem,
még van lezáratlan dolgom,
ki nem mondott érzelem,
s még le kell Neked írnom,
ami itt van mélyen bennem,
örömöddel együtt kell nevetnem,
s fájdalmaddal veled sírnom…
Igen! …ezt még mind…
és mindent, meg kell írnom!
Utána, eltűnhetek hirtelen…
***
Paks, 2016. június 1.

IMG_20160129_190050