jozsefat

Varjú Zoltán:

XXI. Századi válaszok: József Attila – Mama című versére
***
„Már egy hete csak a mamára gondolok”
az unokáit szerető drága nagymamára
reszkető keze lágy simogatására,
kicsiny háza takaros udvarára,
ahogy tárt karokkal várva
a kaput előttünk mindig szélesre tárta!
***
„Már egy hete csak a mamára gondolok”
örökké vidám szívből jövő mosolyára
a terített asztalán a pogácsa
frissen sütött finom illatára,
ahogy szerető szívvel kínálta,
amivel mindig gondolt, s várt az unokákra!
***
„Már egy hete csak a mamára gondolok”
közben kezét fogva nézek édesanyámra
az őszülő haja ezüst csillogása
emléket idézve hasít az éjszakába,
most gyermekem az Ő unokája,
akit vár a frissen sütött pogácsa,
kitéve szépen megterített asztalára
a kitárt karja közt a szerető csókja
a reszkető kezének cirógatása
és elárulja szemem könnye csillogása:
most Én újra kicsiny gyermek vagyok.
„Már egy hete csak a mamára gondolok!”
***
Paks, 2016. április 27.
IMG_20160129_190050