Üres már az utca. Csendes lett a ház.
Az elnémuló játszótérre, egy öreg fa vigyáz.
Idézd fel vén akác, azt a sok szép estét,
Amelyen együtt láthattam, mind a három testvért.
Alattad állva, a régi grundot látom,
Erre a helyre, mindig vissza vágyom.
Itt napfény volt mindig. Kacagás, és játék.
De felnőttek a fák, hűvös lett, és árnyék.
Az idő felettünk, mily gyorsan elszaladt,
Csak a sok szép emlék, mely nekünk megmaradt.
Most egyedül állok itt. Fogva tart a távol.
De szívemben a szeretet, mind örökké lángol,