Felesel az élet, kötekedik
folyton, még akkor is
ha nem hagyom, hogy
megkösse a sorsom.
 
Tréfát játszik velem,
csalfán hiteget,
őszinte érzést ad,
s most látom rút vétkemet!
 
Már végleg nincsen sorsom,
Se szeretőm, se életem!
Nem használ már jó tanács
Se fájdalom vagy intelem!
 
De nincs most vége mindennek!
mert itt a Földön, van helye!
Mindig van helye,
annak kinek nem hályogot
lát csak vak szeme!