A pályaudvar tömegében vártalak
S már-már megláttalak éppen,
Amikor egy fura arc felém fordult
Köszönésféleképpen.
Aztán végül te találtál rám,
Megmártóztál hallgatag kezemben.
Tipegtünk, halkan, ritmusokban
Te a tiédben és én az enyémben.
*
Küldök neked egy csókot,
És adja át bárki…
*
Szívok és fújtatok,
Szívok és fújtatok,
Szívok és fújtatok…
Élek.
*
Szagold meg,
Belőled árad,
Rajtam csak kivetül,
S mások esnek össze
Eszméletlenül.
A Napot adtad nekem,
Ott feküdt fakón,
Egyfajta áldozatként,
Oldalamon.
Karjaimba tetted,
Meleg volt a drága.
Hűtöttem tenyerem
Arcodba mártva.