Kis gyermekek voltunk,
de jó testvérek.
Mi tudtuk mi a testvéri szeretett.
Míg iskolába voltam,
ő csokit kapott.
Majszos kis kezéből az én ,
számba is jutott.
Életünk nehéz volt,
szenvedtünk sokat.
Szüleink ittak,
ellopták boldog gyermekkorunkat.
Őriztem védtem őt ,
mint anya gyermekét.
Elviseltem érte a sok ,
bántást ,verést.
Kicsi volt beteges,
utca sarkon várt.
Mikor jövök az iskolából már.
Otthon ital ,verekedés,
én eldugtam,
ne érje szenvedés.
Teltek az évek,
felnőttünk már.
Nekem új család,
őrá a régi várt.
Volt katona,
talált leányt.
De az átélt évek
tönkre tették már.
Már nem bújt ölembe ,
úgy mint rég.
Nem kérte „NENI” mesélj.
Szülők példáját követve,
életét tönkre tette.
Elment mindenkink,
senki sem maradt.
Csak a fájó emlék ,
a borzalmas tegnap.
Most már öreg vagyok,
ő újra gyerek.
Lelkem érte ugyan úgy ,
Már beteg,lenyomorodott,
de az maradt ki volt ,
az én kis Menyusom.
Már nem mesét kér,
csodás kék szeme.
Egy féldeci lett a mindene.
Megtagadni nem tudom,
mert szeretem őt nagyon.